2010 semmilyen szempontból nem lesz egy szokványos év. A költségvetési megszorítások csak erősödni fognak, a szociális feszültségek csak nőni, a gazdasági szféra adósághajhászata felgyorsulni. De nemcsak gazdasági területen lesz ez az év különleges, hanem a politikában is.
Reformok jönnek, nagyon fontos közjogi reformok. Hihetetlenül fontos az, hogy most kormányon lehetünk, ezekbe hangsúlyosan beleszólhatunk. Ez most hús-vérre megy, és évtízedekre eldöntheti az erdélyi magyarság helyzetét. Nem mindegy, hogy milyen irányba. Lássuk melyek a stratégiailag legfontosabb nemzetpolitikai kérdések:
1. Alkotmányreform – Parlament. Traian Băsescu keresztülvitte a parlamentet csökkentő referendumát. Bár az eredmény jogilag nem kötelezi a törvényhozást, politikailag elkerülhetetlen a véghezvitele. A nagy kérdés számunkra természetesen az, hogy mi ebből hogy jövünk ki. Örülni nem lehet annak, hogy egykamarássá válik a parlament, hisz így az általunk óhajtott régiók kamarája egyelőre nem jöhet létre. A létszámcsökkentéssel önmagában nincs baj, bár itt sem mindegy, hogy ez hogyan történik. Itt jutunk el a második kulcskérdéshez:
2. Választási rendszer reformja. Azzal, hogy az Alkotmányban átíródnak a parlament méretéről szoló rendelkezések, elkerülhetetlenül el kell fogadni egy új választási törvényt is. Itt két hatalmas veszéllyel állunk szembe. Az első a Traian Băsescu által óhajtott egy, vagy ha kell kétfordulós, a nyerő visz mindent egyéni választókerületes rendszer bevezetése. Ez, amely nagyjából ugyanaz, mint a jelenlegi polgármesterválasztás rendszere, magyar parlamenti képviselet nélkül hagyná Arad, Brassó, Máramaros megyéket, nagy valószínűséggel Kolozs megyét is, és súlyos veszteségeink lennének Bihar, Szatmár és Maros megyében. Ezzel a rendszerrel, az RMDSZ aránya a parlamentben lecsökkene 3% körülre, amivel már nem igen tudna labdába rugni. Kulcsfontosságú tehát, hogy megmaradjon az arányos képviselet jelenlegi rendszere, még akkor is ha néha abszurd helyzeteket teremt a 2-ik, 3-ik köri visszaosztás. Számunkra ez az egyetlen megoldás, amely garantálja a méretünkkel arányos képviseletünk.
A második nagy veszély a választói kerületek újrarajzolása. A szenátusi kerületek felejtsük el, hisz azok megszünnének. A képviselői kerületeket azonban méretileg növelni kell, hisz a Képviselőház tagjait jelenleg 323 kerületből választják. Ha ezt lefaragjuk 300-ra, néhány kerületet meg kell szüntetni, a többit meg arányosan meg kell növelni. Nagyon nehezen sikerült a 2008-as választási reform alkalmával olyan kerületeket faragni a vegyes lakosságú megyékben, amelyek többé-kevésbé követik az etnikai határokat, így a 2 székely megyén kívűl is vannak befutó vagy szinte biztosan befutó kerületek. Ezeket lehet most jóindulatúan és rosszindulatúan is növelni, a magyarok etnikai arányát rontani vagy néhol akár javítani. Ha megmaradna az arányos visszaosztási rendszer, akkor még a rosszindulatú módosításokkal is a képviselőink száma megmaradhat. Igaz, még kevésbé lehetne majd kiszámítani, hogy ki jut be a vegyes lakosságú megyékből. Ha egy ilyen kerülethatár-változtatásra még rájön a Băsescu féle az erőssebik visz mindent rendszer, az végképp katasztrofának számít a magyar parlamenti képviselet szempontjából. A választási reform területén az egyetlen biztos szövetségesünk a PNL, akit ugyancsak hatalmas veszteségek érhetnek abban az esetben, ha kivevődik az arányos képviseleti rendszer. Nagy feladat lesz ezt megvédeni a PD-L-vel, a PSD-vel és az elnökkel szemben is. Lehetséges kompromisszum lenne egy olyan rendszer (ha már fenntarthatatlan a két nagy párt nyomása) ahol a magyarságnak automatikusan biztosítanák valamilyen garantált korrekciós formában az etnikai arányának megfelelő képviseletet, az arányosság elve felszámolása mellett is.
3. Alkotmányreform – Minden más. Politikai szokásjoggá vált, hogy amikor alkotmányt reformálunk, mert valamilyen ügyek miatt elkerülhetetlen, egyúttal megnézünk minden olyan cikkelyt, amit esetleg még módosítani lehetne/kellene, hogy ugyanazt a hullámot, ugyanazt a referendumot kihasználva lezavarjunk minden mást, ami update-re szorul. Biztos vagyok benne, hogy a felállítandó alkotmánymódosító bizottság egy teljes átfésülést hoz az alkotmánynak, és ott nemcsak a parlament kérdésében, hanem egyúttal az elnöki hatáskör kérdésében- olyan kérdésekben, amelyek az utóbbi évek patthelyzetei miatt meg kell oldalni- és bármilyen más felmerülő kérdésben is javaslatokat fog előterjeszteni (érdemes megnézni az elnöki bizottság jelentését). Itt tehát a nagy lehetőség egyébb, általunk fontosnak tartott, alkotmánymódosítások becsempészésére, legyen az az 1. cikkely nemzetállam megfogalmazása, kisebbségi jogok, decentralizáció, vagy akár regionális átszervezés.
4. Regionális átszervezés. Ebben a pontban elviekben úgy tűnik a PD-L és mi egy oldalon vagyunk. Nehéz megmondani, hogy az Európai Néppárt pro-regionalizáció álláspontja miatt, vagy talán azért, mert a PD-L elsősorban egy erdélyi párt, vagy talán egyszerűen helyi klán-érdekek miatt, de a demokrata-liberálisok soha nem zárkoztak el a régiók erősítésétől, akár átalakításától, közigazgatási hatáskörökkel való felruházásától. Maga Băsescu elnök is a decentralizáció elkötelezett harcosa. A kérdés tehát csupán megint az, hogy pontosan hogyan és mit fognak átalakítani. A céljaink közismertek: 1. Régiók átrajzolása, lehetőleg egy 3 megyés székelyföldi és egy 3-4 megyés partiumi régióval (lásd Csutak terv), 2. A régiók valós hatáskörökkel való felruházása akár regionális parlamentek és kormányok felállítása által 3. Regionális szimbólumok és identitás hivatalosítása, elismerése, turisztika és egyébb úton való promoválása. Itt újra cseppett sem mindegy, hogy éppen ott vagyunk a kormányban vagy sem, amikor a kormány javaslata készül.
5. Kulturális autonómia. A kisebbségi törvénynek végre van reális esélye átmenni. Ez a koalicióra lépés egyik alapfeltétele volt. Itt megint arra kell vigyáznunk, hogy az lehetőleg úgy menjen át, ahogy beterjesztettük. A kisebbségi törvény első fejezete összefoglalja az eddig különböző szaktörvényekbe szétszórt kisebbségi jogokat. Ezzekel baj nem lesz. Az új jogosítványokat a második rész hozza, amely konkrét hatásköröket ad a kisebbségeknek saját oktatási és kulturális intézményeik felügyeletében (program meghatározás, vezetőség, finanszírozás, stb). Itt minden bizonnyal cirkuszra lehet várni nemcsak az ellenzék (PSD) soraiból, hanem a nacionalistább demokrata-liberálisok soraiból is, hisz a kisebbségi törvény ezen része nem több s nem kevesebb, mint reális kulturális autonómia. Ellenpólusként támogatást szolgál a kisebbségek frakciójának a kormánytámogatása és a PNL várható semlegessége vagy akár pozitív hozzállása.
6. Decentralizáció. A fentiekkel összefügg, de önmagában is törvénymódosítási hullámot jelent a Boc-kormány által már elkezdett decentralizáció. Egyre több helyi érdekeltségű intézmény kerül(het) megyei és városi hatáskörbe, legyen az iskola, korház, múzeum, színház, stb. Ez egy kettős élű játék. Hisz míg olyan megyékbe, ahol többségben vagyunk, vagy nagyon erőssek (HR, CV, MS, SM) ezen intézmények helyi koordináció alá kerülése előnyös lehet számunkra, másfelől azokban a megyékben, ahol gyengébbek, vagy szorványban vagyunk, ott nem kis feladat lesz ellenálni a helyi román politikai többségek esetleges rosszindulatú átszervezési törekvéseinek. Itt is nagyon sokat segítene egy törvényi védelem, elsősorban a kulturális autonómia keretei. Etnikai vonatkozásoktól mentesen is, a decentralizáció elemi érdekünk, hisz minél több dolog dől el a megyékben vagy helyi szinten annál biztosabb, hogy állandósággal befolyásolhatjuk azt.
7. Magyar intézményvezetők visszakerülése. Elsősorban helyi érdekérvényesítés miatt kulcsfontosságú, hogy megyei szinten minél több dekoncentrált intézménybe kerüljenek vissza az embereink valamilyen vezetői tisztségbe. 2009 megmutatta, hogy milyen az amikor nincs vezetőnk egy tanfelügyelőségen, egy prefektúrán, egy mezőgazdasági ügynökségben. Erről azok tudnának a legtöbbet mesélni, akik ezeken a területeken dolgoznak.
A fenti hét téma több vonalon összefügg egymással. Egymást befolyásolják, néhol feltételezik. Nehéz tárgyalások, nehéz kompromisszumok elé nézünk. A Băsescu-Boc páros láthatóan elég stabil parlamenti többséget élvezve egy teljes strukturális reform-lavinát fog elindítani. Ezek közül már átment az egységes bérezés reformja, folyamatban van nyugdíjrendszer reformja, egyelőre megtorpant, de minden valószínűséggel folytatódni fog az oktatás reformja. Mindazokon a gazdasági, szociális, szakterületi átalakításokon túl, amelyek mint román állampolgároknak, nekünk is nagyon fontosak, különösen nem mindegy, hogy hogyan alakulnak a dolgok a fent említett 7 nemzetpolitikailag kulcsfontosságú területen.
Nos ezekért valóban fontos, hogy most kormányon legyünk. Elemi érdekünk, hogy ezekben az alkotmányos és sarkalatos törvényi átalakulásokban belevigyük a saját érdekeinket. Ez most tényleg nem kampányszöveg. Ott kell lenni.
Egyúttal boldog új évet kívánok minden olvasómnak! Legyetek még boldogabbak és még sikeresebbek 2010-ben!
Kedves Czika , itt egyrol szol a kormanyzati feleloseg vallalas es az a netto .
A tobbi mind ures suket duma .
Az ertekes szakemberek lesovanyodtak es hamipapazni akarnak .
Ez az egessz mese hogy ott legyunk ahol a donteseket hozzak arrol szol hogy ki rabol tobbet .
Legy szives ne untass ilyen uress szovegekkel hogy sajat erdekunk , illetve tenyleg csak ti sajat erdeketek a fontos . Hol van a kozossegi erdek abban amit csinal egy politikus ?
Viccelsz? Hulyenek nezel ?
@ laszlo
Talán, stílusát tekintve, nem is volna értelme válaszolni a kommentedre, de kiváncsiságból megkérdem mégis, hogy a fentiekből pontosan mi a süket duma? Elmagyaráznád nekem is meg az olvasóknak is, hogy abból a 7 pontból amiről felül írtam melyik az amelyik nem szól közösségi érdekről és amelyik nem fontos?
Van neked egyáltalán fogalmad arról, hogy éppen mi zajlik a bukaresti politikában? Vagy csak egyszerűen a “monnyon le mindenki, tolvaj mindenki” “felvilágosult” politikai kulturával rendelkezel?
Kedves Tihamer
Egy láda whiskey-be fogadok veled, hogy az általad felsorolt pontokból egvilagon semmi nem lessz. Ez volt 2004-2008 között is.
Emlekeztetlek Tom Gallagher szavaira: akinek nem erdeke a reginalizalas, az a…. Nem en mondtam, hanem Gallagher, aki korunk legismertebb román kérdéssel foglalkozó jelenkorasz torténésze.
Base mennyire harcos?…nos, en Bukarestben elo ember, igencsak tudok egyet s mast…minden marad a regiben..annyi kulonbseggel hogy Boc papa 15 % csokkenti a fizetesem:)
BÚÉK neked is
Gáll Erwin
Észak Balkán
Kedves Czika ,en akit ismerek a nettoert lett politikus nem a kozossegi erdekert .
Nem tudsz egyetlen peldat sem felhozni under 45 akit a kozossegi erdek vezerelne .
Hidd el sokat tanulmanyoztam a team-et .
A mozgatorugo az ONLY THE MONEY !
@laszlo
Nos, szerintem van azért az RMDSZ-ben olyan politikus akit elsősorban nem a pénz hajt, hanem a közösségi érdek. Itt áll előted egy. Lehetne még neveket sorolni, de hadd ne tegyem ezt én meg. Szubjektív lennék.
Ha ez igy van le a kalapom elotted !
Sajnos en valahogyan ne talalkoztam ilyennel , csak olyannal akit a gyors meggazdagodas erdekli .
Ha egy picit toleransabb is lennel az elkovetkezokben masok nezete irant akkor mindem elismeresem es minden jot az uj evben .
Nagyon szép bejegyzés:) Boldog Új Évet Kívánok!
Lászlónak pedig ajánlanám, hogy érezze meg a változó időket! Ma már nemcsak erről van szó…én nagyon sok olyan személyt fel tudnék sorolni mind a négy parlamenti pártból, akinek a politika tényleg a hivatása és tenni tud és akar.
Ha már kormányra léptünk a PDL-vel, a legtöbbet kellene ebből kihozni és ugyanakkor hűségesek kellene legyünk a koaliciós partnerhez is (másképp tényleg senki se mossa le rólunk a k…. nevet).
Különösen választójogi kérdésekben nem tanácsos bratyizni a PNL-vel, mert megüthetjük a bokánkat, ugyanis a két nagy párt elsöpörne. A PDL-t kell mindenképp megpuhitani.
A PDL-vel való megegyezésbe az is belekerült (http://itthon.transindex.ro/?hir=22834), hogy semmit sem léphet a koalició, amig nincs meg mind a két fél beleegyezése. Ez gyakorlatilag azt kellene jelentse, hogy ha a PDL nem nyomhatná le az RMDSZ torkán az összes bődületet: tiszta kétfordulós egyéni választókerületes rendszert, egykamarás parlamentet, képviselők számának csökkentését, a de akár régióátszervezés sem, ha pl Székelyföldet szétszakitanák. Ha a PDL ilyen esetben máshol próbálna szövetségest szerezni ezekre a konkrét projektekre, akkor az RMDSZ általában kellene vegye a kalapját és távozzon a kormányból.
Nem azt mondom, hogy teljesen inflexibilisnek kell lenni, mert akkor mi sem léphetünk semmit sem előre, de jól oda kell figyelni, mit miért adunk.
Ami konkrétan a választójogot illeti, szerintem nem maradhat a jelnlegi rendszer, mert ez diliházat eredményez. Nem generál egy stabil kormányt és a választók is joggal háborognának azon, hogy az adott valasztokeruletben X 40 százalékot ért el, mégis Y jut be, aki csak a harmadik lett). Az ideális az lenne ha a képviselők két harmadát evk.-ben választanák (lehetőleg egyfordulós rendszerben) a fenmaradó harmadot pedig egy regionális kompenzációs listáról (amely állhatna akár az evk-ben alulmaradt jelöltekből). Ha ráadásul lecsökkentik a képviselők számát, ez a maximális engedmény, ameddig az RMDSZ elmehet.
Amiből még egyáltalán nem szabadna engedni, az a kisebbségi törvény. Itt van Emil Bocnak egy veszélyes nyilatkozata, amely szerint figyelemebe kell venni nemcsak az alkotmányt, de a Velencei Bizottság ajánlásait is. Hogy Mircea Badeat parafrazáljam, a Velencei Bizottság nu e Dumnezeu pe pamant. Itt igenis el kell fogadtatni a Tv.-t úgy, ahogy az RMDSZ megfogalmazta. Persze, amennyiben az Alkotmánybiróság érvényteleniti valamely szakaszát, akkor azt át kell fogalmazni, de itt is az utolsó szó az RMDSZ-é kell legyen.
Ugyanakkor Markó azt mondta, hogy törvénytervezetek is belekerültek a megállapodásba, közöttük a decentralizáció is (http://umsz.manna.ro/aktualis/negy_magyar_miniszter_2009_12_21.html).
A baj ezzel a megállapodással az, hogy a mezei magyar választók közül a hóhér se látta, hogy pontosan mit tartalmaz (ha valahol mégis elérhető, légyszi, linkeld be).
Tényleg változó idők vannak….érzem a szagát. A NAGY SZAR SZAGÁT !!! Ez várható ebben az évben…és készül az udemere gyászkerete is. Ami nem is baj..mert akkor végre az erdélyi magyarság felébred és megszabadul ettől a sok élsődi véglénytől. Akik csak rosszat tettek a magyarságnak amig ők dög gazdagra gyarapodtak..de papolnak nekünk a semmiről.
Elég volt az egészből….
Szép lassan ideje egy új korszaknak….
@ikarosz
Mondjad Te hülyenek nezel ?
Hogy hivatas a politizalas ?
Nem , baratom a politizalas ut a gyors meggezdagodas fele .
Semmi mas .
@laszlo
Nem, nem hülyének néztlek, hanem széles látókörű, differenciált látású és tájékozott embernek.
De hát hogyha te így akarod látni, ha neked megfelel egy ilyen lebutított “minden politikus csaló-gazember”, akkor engem nem zavar.
Nemtom mennyire részesedik az elképzelésed a valóságból, és hogy milyen ismeretek alapján állítod ezt, de hát jogod van ilyennek lenni.
Pont egy ilyen galiciáner átutazo mint ön, Czika úr akarja megmondani hogy mi a közössegi erdekkepviselet. 20 eve figyeljuk önöket kedves uram. Az RMDSZ érdekervenyesitési képessége lassan a nullához tart.
@ Kedves Ikarosz ,
keszits egy tablazatot minden egyes ertekes szakemberrol mennyi zsozsot termelt 2004-ben a privat szektorban es mennyit miutan ertekes szakember lett 2010-ben mint politikus . Eszre fogod venni hogy csodak csodajara egytol egyig megtaltosodott , meg n-szerezte a vagyonat kurvara keves munkaval , az adofizetok penzen .
Vegul is ez is egy szakma , csak gyomor es plehpofa kell hozza .
Nem gond ,szabad a piac , csak ne mind a kozos erdekrol papoljanak mivel attol hanynom kell .
igen Tisztelt Czika úr!
1 kérdésem lenne: mit keresnek RMDSZes prefektusok, alprefektusok a kifliben (talán bákó megyét lehetne megideologizálni 1edül), és milyen alapon fogunk tiltakozni 4 év múlva ha megint román tisztviselők fognak rátelepedni a magyar megyékre?
Tényleg annyira fontos 1-2 ember pozicióba ültetése??
mondják azt h “elveinkkel nem egyezik ez a rendszer jelöljön nyugodtan Basescu prefektust Dolj megyébe” és legalább lehet mire hivatkozni ha fordul majd a szél pár év múlva + 1 könnyű gesztus a koalíciós társnak
Figyelemre méltó az a szemrebbenés nélküli arcátlanság, ahogy Basescu pártja napok alatt megszűnt főgonosz lenni. Régi balkáni szokás, hogy ilyen-olyan választások után megindul a politikai népvándorlás, hogy politikusok és pártok halálos lelki nyugalommal protsituálódnak ide-oda. Az RMDSZ sem tesz másként. A szervezet kvázi belső magyar parlament helyett régóta román versenypárt, ennek minden logikájával.
Czika úr pedig az ifjú feltörekvők egyike. Persze hogy közösségi érdekről beszél – ő, aki a legszélsőségesebb individualista, közösségellenes nézeteket fröcsögi a virtuális térbe. Azt sem hiszem el, amit kérdez. Az RMDSZ tisztességéről annyit, hogy látványosan tesznek az EMEF-re, noha fél éve még nagy fogadkozások voltak a magyar-magyar együttműködésről. Sem szegény csúfosat bukott Kelemen Hunor jelölése ügyében, sem a posztkommunista párt jelöltjének második fordulós támogatása ügyében nem kérték ki az EMEF-ben részt vevő szervezetek véleményét, ami világosan bebizonyította, mennyire az egyéni és pártérdekek vezérlik ezt a társaságot. Pfuj.
BÚÉK! Egy kérdés: most olvasom a Transindexen, hogy mi nem kapunk alprefektusi széket. Hogy lehet ez?
(László Attila nem ülte ki Basescu háta mögött ezt a helyet?)
ALKALMAS ???
A tavalyi év végén felröppent a hír, hogy 5 prefektusi és 10 alprefektusi tisztséget kap idéntõl az RMDSZA háromszéki RMDSZ szervezet megérdemelt sikerként könyveli el György Ervin kinevezését, egyöntetû döntés született személyérõl, úgy értékelték, 2004—2008 között, elõzõ mandátuma során bizonyította, hogy alkalmas a feladatra. (Háromszék)
Hogy mit értenek az RMDSZ háromszéki vezetõi az alkalmasságon, arra elég egyetlen sokatmondó példát adni, éspedig György Ervinnek a Magyar Polgári Párthoz címzett levelét, amiben felszólítja õket, hogy márpedig vele ne próbáljanak magyarul levelezni, használják csak az állam hivatalos nyelvét. De ha valakinek ez nem elég, akkor tegyük hozzá azt, hogy ugyanez a György Ervin támadta meg bíróságon a települési önkormányzatoknak az autonómia-népszavazásra vonatkozó határozatait.
Oszinten sajnalom, hogy a romaniai magyar politika ide sullyedt ahol most van. Ezelott 20 evvel remenykedve es sok buszkeseggel szavaztunk arra az erdekkepviseletre, amely keptelen volt szakembereket maga kore gyujteni ket evtized alatt. Magukat szepen korulbastyazott, a maguk penzugyi erdekein kuvul egyebeket latni sem akaro, aljas, ven csuszo-maszok, s az altaluk dedelgetett ketszinuseg keblen felnevelt fiatal feltorekvo mediokritasok kepviselik ezt a szervezetet, amelyet ha ma teljes lelki nyugalommal a roman politika legnagyobb kurvajakent konyvelunk el, akkor eppen fejen talaljuk a szoget.
Jol irtak egy picit fennebb: csak a penz szamit. A most kihoskodott poziciok betoltesere is ennek alapjan toborozzak a fiatal tapasztalatlan jogaszainkat: a melo nem sok, a penz majd dol. Es ok is bedolnek.
A right honourable gentleman igy ir: “Nos, szerintem van azért az RMDSZ-ben olyan politikus akit elsősorban nem a pénz hajt, hanem a közösségi érdek. Itt áll előted egy. Lehetne még neveket sorolni, de hadd ne tegyem ezt én meg. Szubjektív lennék.” – EU-s jogasz allasra is azert tetszett palyazni, mert a kozerdek diktalta a kedves lelkiismeretenek? – Ne ertsen felre Czika ur, engem nem az zavar, ha valaki jobb eletet szeretne maganak. Hanem az, hogy nem oszinte.
Nagyon erdekes dolog ez a ketszinuseg. A romaniai magyar erdekkepviselettel tokeletes szimbiozisban el egyutt. S a bambak csak bamuljak. Amig van kenyer es cirkusz… mi kellhetne tobb?
@ Akarki
Elnézét kedves Akarki, de nem értem személyeskedésed. Mi a baj azzal, ha megpróbáltam az EPSO vizsgát? Az a vizsga egy több éves folyamat, aminek a vége még nagyon messze van, ha egyáltalán eljutok oda. Még akkor sem biztos, hogy élni fogok a lehetőséggel. Az egyelőre egy mellékvágány. Egyelőre és még ideig itthon vagyok, és amit írok, mondok, teszek, a legkomolyabban gondolom. Pont.
Kedves Czika Tihamér!
A karácsonyi magyarokról szóló és az otthonról dilemmázó írásaihoz fűzött hozzászólásaim nem voltak elegek a válaszhoz. A mannán egyébként se szívesen válaszolnak nekem, miután erőfeszítést tettem szélsőségesnek mondott székelyek megvédésére – vagy nincs is összefüggés, egyszerűen érdektelen mind a témám, mind a rémám, mind a stílusom.
Hogy miért gondolom, hogy ide vág ez a hozzászólás? Követtem a decemberi-január eleji cikkezését, ez a nekirugaszkodás is ebben az időben volt. Bízom benne, hogy a szövegek felé való rokonszenvem elég ok arra, hogy ne moderálódjon a hozzászólásom.
Szoktam volt a mannán dícsérni önt, valóban nagyszerű lehet ezeknek az iskoláknak tudni, hogy koptatta a padjukat. Később (tegnap) találtam meg ezt a blogot, ahonnan is kiderült, hogy nem a dícsérő hozzászólásokból él, tehát talán ennyire mégsem lennének szükségesek. Ezzel szemben a dolgok dícséretét, mint pedagógiai húzást mégis meg kell védenem. Az ember haladása nemcsak már kisarjadt gondolatok “metszéséből” áll, ha azok nem idő- és/vagy célszerűek, hanem a meglévő sarjak ápolásából, “öntözéséből” is, ezt gondolom. Ez valószínűleg plágium ebben a formában, de most nem tudom a gondolatmenet forrását megnevezni, egy szó mint száz: dícsérni is kell valakinek. Más tál tészta, hogy ez nem menő, sőt ciki, buzis, ésatöbbi. A dícséret lélektanával ennyit most nekem éppen elég foglalkozni.
Miheztartás végett még hozzá kell tennem, hogy Magyarországról keresem, tehát pontosan annyira vagyok tájékozott az Önök (kolozsvári, szülővárosomban élő magyarok) viszonyairól, amennyire azt Önök láttatják. Ezért van, hogy minden provokációnak beugrok, de bízom benne, hogy ez idővel csiszolódik.
Tényleg érdemes 2010-re úgy nézni, mint egy megmászni való hegyre, ezt értem és egyet is értek vele. Most járunk ennek az óriásnak a 2. hetének a végén. Gondoltam rá, hogy írjak pártokról, image-ükről, hogy én hogy látom, de legyünk őszinték, ez egyrészt kit érdekel, másrészt holnapra megváltozhat, hiszen holtig tanulok.
A legjobb kérdés, hogy mégis mi a jó fittyfenéért keresem Önt.
Tehát az írásai tükrözték a meggyőződésemet és ennek nagyon örültem. Nagyon építőek a meglátások az elvándoroltakkal kapcsolatban és az elvándorlókkal vagy elvándorolni szándékozókkal is. Ezt összeadtam azzal a ténnyel, hogy megtartani a távozókat nem elegendő, mert az még csak stagnálás.
Ebben az egyenletben az egyenlőségjel után van az, hogy ahogy egy kukker karikatúra is mutatta, Kolozsvárról most beszélnek úgy, ahogy Nagybányáról húsz esztendeje. A tendencia nem jó.
Ha már a generációnkról van szó: ezzel a demográfiai grafikonnal kell szkandereznünk, képletesen, ugye? Ennek a szkandernek az egyik része a “gyertek haza” (végre!) kérés közvetítése az elvándoroltaknak; az itthon maradottaknak pedig minek is a közvetítése? (erre a “minek is”-re emlékezzünk a hozzászólás végéig)
Van egy magyarországi szocialista kezdeményezés, pár napja került szerverre. Nem kritizálnám hosszan, látszattörekvésnek érzem, hiteltelennek, kampányhúzásnak, hiszen itt tavasszal lesznek a választások, és hát kinek árt az a kis hazafiság. Ez a szolgáltatás pontosan két fő lehetőséget tárgyal / ezekben ajánl interakciót:
“külföldön dolgozom, hazajönnék”, a másik pedig
“munkát adnék hazajövő embernek”.
Ez az elképzelés naiv, de már végülis legalább megvalósut elképzelés. Webfejlesztői munka van mögötte, ami szervezett, célirányos munkát, mögöttes felmérést sugall.
Hogy mitől naiv, az az ok ugyanaz, amire a fentebbi “minek is” vonatkozik.
Nem olyan egyszerű azt mondani, hogy munkát adok neki, ez nyilvánvaló. Tudnom kell a reálbérét külföldön (hány sörért dolgozott havonta
), hogy megérje neki nálam dolgozni. Tudnom kell, hogy milyen körülményekhez szokott, szintén hogy nálam maradjon – vagy rá kell vennem, hogy segítsen ezeknek a körülményeknek a kialakításában, ehhez pedig oda kell nyújtanom a – valamelyik cikkében szintén meggyőződésemet tükrözve alaposan hiányolt – perspektívát. És akkor még csak ott tartunk, hogy mélységesen kiszolgáltuk a hazajövőt, ha már sikeresen könyörögtünk neki. Itthon csak veríték várja, még akkor is, ha a borzasztó mértékű korrupciót és Magyarország esetében felesleges importot minimálisra is szorítjuk, mert az még mindig egy adós állapot, ahol még mindig szkanderezni kell ezzel a demográfiai grafikonnal az adósság törlesztésének folyamatos igyekezete mellett.
Össze kell rakni a perspektívát azon érvek mellé, amiket felsorolt a dilemmákban, ami miatt itthon, nem külföldön.
Általam nagyon komolyan vett kérdésem az, hogy Ön szerint lehet-e ezt külön fórumba emelni és tárgyalni történelem-filozófia szakok színvonalán, vagy halálra ítélt ötlet, mert említett szakemberek kizárólag a McDonald’s-ban látják személyes perspektívájukat.
Ennek a perspektívának van egy olyan része is, ami kollektív… az lenne egy másik kérdésem: egyetért-e Ön velem ebben, vagy már az is naiv és nosztalgikus elképzelés, hogy létezik többes szám első személy?
Elfér-e egymás mellett a közösség és a liberalizmus a magyarság kihalásának küszöbét megvilágító sápadt csillag fényében?
Mi lehet a helyes arány a döntések súlyozásában, hol az egyén határa ilyen végveszélyben? Hogyan módosítsuk a tudatunkat, gondolatainkat mi, akik képesek vagyunk erre, hogy annak a felelősségteljes célnak megfeleljünk: gyerekeink kezébe Erdélyben működő rendszert adunk, amit használva túlélhetik, sőt, fejlesztve azt még idővel akár könnyíthetik is az egyszerű túlszaporodás elnyomását; Magyarországon pedig szintén rendszert, amivel az államadósságot meg lehet fizetni és talpra lehet állni, kezdve a mély butaság köszörülésével, folytatva az erkölcs defibrillálásával… Nehéz ebből kérdést kihámozni, de a lényeg: Ön szerint érdemes-e próbálkozni annak a folyamatnak a megvitatásával, aminek egy szelete 2010-ben is le fog zajlani? Tudva, hogy van, aki többet tehet a lezajlás menetének változtatásáért, van, aki kevesebbet.
A szellem mindig Kolozsvárról érkezett, kérem, ne hagyjon cserben.
Üdvözlettel: areszke