A hétvégén Pécsett voltam doktori műhelytalálkozón. Mindenki a saját témáját mutatta be, eddigi eredményeit, problémáit, lehetőségeit. A bemutatóm előtt néhány órával kaptam egy érdekes emailt Bonn-ból, amely igen jól jött a közösségi jog mostoha kapcsolata a kisebbségi jogokkal témájú bemutatóm végére. Az email így kezdődött: „Megtört a jég, vagy inkább meg lehet törni a jeget!” Az Európai Néppárt az RMDSZ és az MKP javaslatára először történetében elfogadott egy nyilatkozatot, amelyben egyértelműen rámutat arra, hogy az Európai Unió szintjén fokozatosan kialakítható a kisebbségekhez tartozó személyek védelmét szolgáló, jogilag kötelező érvényű közösségi szabványok és normák rendszere, tekintetben véve, hogy a Lisszaboni Szerződés tételesen utal a kisebbségekhez tartozó személyekre, mint alapvető európai értékekre.
A dokumentumnak hatalmas értéke van. Kutatómunkámból kifolyólag már tudom, hogy az EU-nak miért nincs gyakorlatilag nemzeti kisebbségi politikája, és miért korlátozódik a közösségi hard law csupán a diszkrimináció tilalmára, illetve a sokszínűség tiszteletére (és nem foglalkozik a valóban fajsúlyos kiegyenlítő kisebbségi jogokkal – oktatási, nyelvhasználati, szimbólumhasználati, belső önrendelkezési jogok). Komoly politikai akadályai vannak ennek. Ezek közül, bár nem a legnagyobb probléma, de az egyik legfontosabb az, hogy a két legnagyobb európai politikai család, az Európai Néppárt (EPP) és az Európai Szocialisták Pártja (PES) eddig érdektelenül, több tagpártja néha egyenesen ellenszenvesen, állt a kisebbségi jogok uniós szabályozásának kérdéséhez. Nem így az európai liberálisok (ALDE) vagy zöldek akik mindig is a legnagyobb támogatói voltak a kisebbségi kérdéseknek.
Az, hogy sikerült e kettő közül is a legnagyobbat, az EPP-t megnyerni ennek a kérdésnek nem kis dolog. Az EPP befolyása EU szinten a legnagyobb, hisz ők adják jelenleg a Bizottság (Barosso), a Tanács (Van Rompuy) és az Európai Parlament (Buzek) elnökét, nekik van a legnagyobb frakciójuk az EP-ben és legtöbb kormányfőjük az EU 27 tagállamán belül. Ebben a politikai hálózatba egy ilyen jellegű dokumentum ezután bármikor hivatkozási alap lesz.
A határozat a szokásos EU zsargon sokszínűség tiszteletét hangsúlyozó részek mellett tételesen kimond két nagyon fontos dolgot: javasolja egy közösségi szintű kisebbségvédelmi rendszer kidolgozását, illetve kijelenti, hogy a kisebbségekhez tartozó személyek és csoportok védelmét célzó pozitív döntések és politikák nem számítanak diszkriminációnak. A minden jel szerint alapos előkészítő, lobbimunka eredményeként a Néppárt kongresszusán egyhangú volt a döntés, még a PD-L is, a szlovák és görög pártok is megszavazták (ha nem is túl nagy örömmel). A német tagpárt, a CDU, következetes kiállása a tervezet mellett kulcsfontosságú volt. Szerintem történelmi értékű tényeket mondott ki a Néppárt, és ezzel talán ez az RMDSZ legnagyobb külpolitikai eredménye az elmúlt években.
Érdekes és tanulságos a sajtós utóélete is a dokumentumnak: a romániai magyar sajtóban olvashattunk, hallhattunk róla úgyszintén a felvidékiben is, a magyar figyelő portálok hozták a hírt, de a “nemzeti hírügynökség”, az MTI hallgat, a Duna TV hallgat, az MTV hallgat. Vajon miért? Mert a Fidesznek nem ez volt a soros ügye, mert nem ő kezdeményezte és nem arathatta le a babérjait. Orbán Viktor a roma integrációról beszélt a Bonnban lévő magyar újságírókkal, a FIDESZ arról tett le és vitt át nyilatkozatot (amúgy helyesen). Érdekes azonban, hogy a magyar kisebbségvédelem ezen sikerrel vett csatája – mellesleg határokon kívüli magyar-magyar összefogás eredménye - nem érte el a hatalomra készülő FIDESZ nemzeti ingerküszöbét. És úgy látszik a hatalomváltásra készülő budapesti közmédiáét sem.
Na sebaj. Ez apróság. A lényeg, hogy ez a határozat megszületett, és van mire építeni nemcsak a Néppárton belüli, de a teljes EU-n belüli lobbit a kisebbségi jogok közösségi szintű kodifikálásáért.
A lényeg, hogy az RMDSZ újra kitett magáért külpolitikában. Megtörtük a Néppárton belüli jeget, valóban. Gratula a delegáció tagjainak és a háttérembereknek is a munkájukért!
Borbélyt kérdezik a bonni EPP kongresszuson román és EU-s közpolitikai aktualitásokról. Igaz, nem közvetlenül a bejegyzés témájához kötődik az interjú, de egy jó példája annak a külpolitikai kommunikációnak, nyelvezetnek, uniós témakövetésnek és ismeretnek amelyre szükség van ahhoz, hogy eredményeket érjünk el ilyen kongresszusokon:
Azt mondod, hogy a dokumentum megszületése kizárólag az RMDSZ munkájának köszönhető?
Milyen jogi ereje van?
A dokumentum az RMDSZ és az MKP munkájának, intenzív lobbijának az eredménye. Kellett hozzá egy kis német segítség is.
Jogi kötőereje a dokumentumnak nincs, hisz ez egy politikai párt határozata, szándéknyilatkozata, nem jogi dokumentum. Ugyanakkor a nagy értéke abban áll, hogy párton belül, és párton kívűl is, mindenütt ahol az EPP emberei vannak (és ők mindenütt ott vannak) hivatkozási alapnak számít abban, hogy őket a határozatban foglaltak megvalósítására lehessen sarkalni. Magyarul: az EPP azért fogad el egy szándéknyilatkozatot, hogy azt megpróbálja megvalósítani az EU keretén belül, bevetve minden befolyását.
Kaptunk tehát az ügyünk mellé nemcsak egy nagyágyut hanem egy teljes hadsereget.
Igen örvendetes:) Apropó ma, jelent meg Markó Bélának egy írása a Népszabadságban. Érdemes elolvasni:
http://nol.hu/velemeny/nekunk_van_a_legnagyobb_bajunk
“Intenzív lobbi”, “egy kis német segítség”. Elsőre elég viccesnek tűnik. Másodikra is.
Az RMDSZ és az MKP német segítséggel vitte keresztül javaslatát, amit nem egyeztetett más magyar képviselőkkel. Ja, stílszerűen.
Eközben a Néppárt alelnöke a cigányokkal foglalkozott.
Esmételten: ja. A patás.
Örömteli, hogy elfogadták az RMDSZ és az MKP javaslatát. Reméljük, lesznek gyakorlati következményei is!
[...] tartom megjegyezni, hogy nagyon fontos szerepe volt a szlovák nyelvtörvény vitatásában és az EPP-n belüli kisebbségpolitikák képviseletében. Reméljük sikerül majd ezt a politikai tőkét az Erdélyiek érdekére is [...]