A kolozsvári Klub Tv november 17-i Akutális c. műsorának meghívotjai voltunk László Attila, alpolgármester, Asztalos Lajos helytörténész, Gergely Balázs EMNT politikus és jómagam. A beszélgetésben érdekes háttérinformációk hangzanak el a november 3-i tiltakozó civil flashmobról, a Főtér átalakításának 2 éves folyamatáról, a további munkálatokról, a korábbi átalakításokról, illetve az RMDSZ nemrég benyújtott 11 pontjáról is.
Alább megnézhető a teljes műsor. Véleményeket a hozzászóllásokba írhattok.
A videóért köszönet a Klub tévének, az internetre való előkészítésért és feltöltésért köszönet Péter Hunornak.
Olivér meg fog gebedni, ha lecserélik a fákat a templom körül
)
Az viszont elgondolkodtató, hogy az előző korokban is voltak tiltakozások. Na de, hogy László Attila a református, és Czika Tihamér, az ateista egyformán szeretik a gótikus Szent-Mihály templomot, az csak jó jel.
Asztalos Lajos mondatára is reagálnék. Azt mondta, hogy régebben más volt a kor. Na igen. Most megint más kor van. Mindennek van egy lejárati ideje, úgy ahogy a kajára is ráírják, hogy lejár amikor lejár, úgy a terek is változnak.
A gótikát mindig is nagyon szerettem. A gótikus templomok, katedrálisok, amellett, hogy gyönyörűek, építészeti csodák is egy olyan korból, amikor nem volt sem szoftware a fizikai erők kiszámítására, sem gép a követ csíszolására vagy emelésére. Le minden kalappal azok előtt, akik egy ilyen templomot megterveztek, a finanszírozását megoldották, az építési munkálatait levezették. Mint épített örökség, a templomoknak hatalmas kulturális értékük van, ugyanúgy ahogy a művészet különböző ágazataiban gyártott egyes vallási tematikájú műveknek. Ezt a legtöbb ateista pont így látja. Ez más kérdés, nem keverendő össze az egyházak, mint intézmények, illetve a vallási tanok, mint dogmák negatív értékelésével.
Visszatérve az alaptémához, hidd el Gábor, néhány év múlva mosolyogni fogunk ezeken a vitákon. Annyira meg fogjuk szokni a Főteret, hogy már arra sem fogunk emlékezni milyen is volt.
Majd ha teljes pompában fog díszelegni:
- kész Matyi szobor
- megnagyobodott tér (teljesen lekövezve a kelet és nyugati oldal is)
- kizöldült fák és mozgatható virágágyázok
- állandó élvezhető rendezvények, köztük annyi magyar amennyit csak meg tudunk szervezni
a tér a mi központunk is lesz újra. Ez a hiszti ami most megy, ezt elsősorban azok tartják fent, akik egyébként sem tudtak és tudnak alkalmazkodni a megváltozott, a tovább változó Kolozsvárhoz. Beleértve ide az etnikai változást, de az infrastrukturálisat, építettet is.
Én megértem a kolozsvári magyarok nagyobb részének a félelmeit, értem az okait (lebontások korszaka, telepítések korszaka, magyar kivándorlás, Funar korszak). Egy dolgot azonban nem vagyok képes felfogni: hogy nem veszik azt észre, hogy a Főtér moderné, használhatóvá való tétele éppen, hogy a magyaroknak jó, hisz az a Főtér lesz újra a város központja, amely a legjobb PR-je a kolozsvári magyarságnak a magyar örökségnek? Hogy nem értik meg, hogy nemhogy baj, de elemi érdekünk, hogy a minket reklámozó Főtér legyen a legnagyobb, legszebb, leglátogatottabb? Na ezt a paradoxont magyarázza nekem el valaki.
Nem tettem mosoltgó pofit a megjegyzéshez, tudom, hogy a művészet (amibe az építészetet is besorolom) felekezettől független, vallástól független. Nem rosszindulatúskodás volt részemről. Amúgy meg azt figyeltem meg, hogy az ilyen vitákban, legyen az rádió, tv, sokkal meegondoltabban beszélnek a főtérről. Azaz, rádióban Kiss Olivér is visszafogta magát, és nem voltak ebben a tv-s vitában, beszélgetésben sem keményebb szóváltások. Személyes beszélgetések, és blogviták alkalmával sokkal keményebb szócsaták zajlanak. Igaz, hogy ilyenkor a műsorvezetők diktálják a tempót, és nem pl. Olivér, ami részben moderálja a beszélgetéseket.
Gondolom emlékszel arra, hogy a rádiós beszélgetésben volt egy hozzászólás az egyik hallgató részéről, aki azt mondta, hogy nehezebb hagyományt teremteni, mint a már meglévőket megtartani. És ez az, amit te írtál, hogy néhány év múlva már mosolyogni fogunk a vitákon. A szebeni főtér átalakulása félig-meddig a szemem előtt történt. És ott nem csak a főteret renoválták, sokkal többet tettek annál. És érdekes módon nem volt vita (legalábbis azalatt a 4 év alatt, amíg ott éltem) arról, hogy akkor ez jó vagy sem, és hogy így történelem, és úgy történelem.
Szóval, nekem ebből a beszélgetésből is az csapódott le, hogy jó lesz (és nem a jelenlegi állapotában jó, és ez hangsúlyos. Guttmann Szabolccsal néztük a múltkor, hogy azért még van mit javítani, és lesz mit dolgozni rajta, mert van ahol elég csúnya és átmeneti megoldásokat alkalmaztak). És ha jó lesz, akkor hajlandó vagyok áldozni érte bokrot, virágot, és gyepet. Persze, hogy ezeket más formában vissza kell állítani, de erre is elhangzott néhány javaslat.