Magam sem tudtam volna jobban összefoglalni azt amit már lassan 3 éve mondok ezen a blogon, a Mannán, a sajtó előtt az EMI-ről, a magyarországi szélsőjobb importjának a veszélyéről, az ezt tevőlegesen vagy passzivitásukkal támogatók felelőtlenségéről - mint ahogy azt Sipike ma megtette. Az alább idézett szövegrészt mindenki olvassa el 10-szer, ha még mindig nem érti, hogy mi a baj az EMI-vel és azzal amit idehoz:
A szélsőjobb térnyerése miatt pedig minden józanul gondolkodó erdélyi magyarnak aggódnia kellene, lakhelytől és politikai hovatartozástól függetlenül. Mert nem mindegy, hogy a most felnövő generáció intellektuális habitusát, identitását történelmi tények vagy pedig féligazságok határozzák meg; hogy a mássággal találkozva elutasítást vagy pedig kíváncsiságot érez; hogy rovásírást tanul, vagy pedig idegen nyelveket; hogy megtanulja-e használni és alakítani a világban végbemenő folyamatokat, vagy pedig passzív, gyűlölettel teli szemlélője lesz azoknak; hogy egy álomvilágban él-e majd, vagy belátja és saját javára fordítja a gazdasági és társadalmi realitásokat; hogy esztétikai érzékét valamiféle “nemzeti” giccs határozza meg, vagy pedig valós művészeti értékek.
Az egyre népszerűbb EMI-tábor azért aggasztó, mert 20 év múlva a táborban résztvevő fiatalok kerülnek pozícióba nemcsak Székelyföldön, hanem egész Erdélyben; talán most dől el, hogy Székelyföld (és ki tudja, az erdélyi magyarság) egy vesztes, szociális szempontból végérvényesen leszakadó, mentalitását tekintve archaikus népcsoport lesz, vagy egy győztes, versenyképes, mobilis, vállalkozó szellemű, sokféle és a sokféleség felé nyitott társadalom.
További érv az EMI-tábor ellen, hogy Székelyföldnek a legutolsó dolog, ami kellene, az az, hogy a hazai és nemzetközi sajtó a szélsőségesség melegágyaként könyvelje el: gondolom, a tanácselnök tisztában van azzal, hogy a befektetők az új telephely számára nem olyan térségeket szoktak kiszemelni, ahol az etnikai konfliktusok mellett a vezető politikai elit nyíltan szimpatizál a szélsőségesekkel. A turisták sem igen tódulnak ilyen helyekre.
Egy ilyen helyzetben felelőtlen az a megyei tanácselnök, aki nem csak pénzzel, hanem nyilatkozatok szintjén is támogat egy ilyen rendezvényt. Ezzel a gesztussal pedig olyan, méltán rangos nyári táborok körébe emeli az EMI-tábort, mint a Bálványosi Szabadegyetem, a Félsziget, vagy épp a Borboly-féle érdekeltségi körbe tartozó EU-tábor.
Olvasd el a teljes cikket itt: http://sipi.transindex.ro/?cikk=540 Megéri.
Soha nem kedveltem Borboly Csabát, de az EMI tabor támogatásában teljesen igaza volt (mindegy hogy milyen céllal tette). Mit jelent az hogy GYŐZTES? Mit jelent egy korrupt, ordénáré Romániában hogy VÁLLALKOZÓ SZELLEMŰ? (bankrablás?)
A magyar fiatalok attól lesznek győztesek, hogy a looser liberális elvek alapján szétkokózzák magukat?
Tegnap egy bukaresti kiscsajjal beszélgettem el az ásatásunk mellett, hogy megtudjam Tőle: a bukaresti (román) fiatalok körében a trendy, a modern minimum a marijuana. Sipi testvér: ez Önnek a WINNER szerep? Nem kérek belőle.
Különben pedig Nostradamusnak képzeli magát?
Gondolkodjunk csak egy kicsit: Nyugatnak makrótörténeti szempontból befelegzett (Spengler 1928-ban megírta), tehát vagy vele döglünk, vagy más társaság után nézünk. Az egyik lehetséges megoldás: Belső-Ázsia. Nos: az annyira lenézett magyaroskodás talán egyik lehetséges megoldás lenne?
Üdv.
Erwin
Jujj te Erwin, ennyi hülyeséget egy kommentbe, drogozás, Nostradamus, bankrablás, “WINNER”? Mi van? Nagyon sötét ez a hozzászólás te ember.
Szerintem Közép-Ázsia az jól hangzik. Ott a helyetek. Tényleg. A kazahok örülni fognak nektek.
Apám krumpliföldjét meg minden évben kirabolják. Apámmal már szórakozok is, mert lassan “mazochistának” is nevezhetném.
A helyzet a következő: Apám feljelentette a rendőrségre, a rendőr meg kijelentette hogy nincs mit tegyen. Erre Apám, idegesen, meg azt jelentette ki, hogy ukránokat hoz és földdel teszi egyenlővé a mórék házát. A rendőr meg azt, hogy akkor 25 év börtönt kap.
A rohadt életben…ha valamelyik liberális nem értette meg a leirtakat, akkor vásároljon egy pityóka földet (nem: én ingyen és bérmentve adok neki egyet, éppen azt amit kirabolnak), ültesse be és majd figyelem azt az érzést, mikor kirabolják szisztematikusan. Hogyan is reagál a liberális Uriember? Megossza a többit is a roma polgártársakkal?
És közben azt is meg kell emlitenem, hogy az azelőtti télen Anyám két tábla szalonnát ajándékozott e roma közösségnek. Igazán hálásak voltak….igazán..
Hölgyeim és Uraim: fasiztázzanak le vagy pedig próbálják ki az életet..élesben..nem a parlamanti irodájukból, a titkárnő tangája alól
Te Erwin, miért írsz álneveken? Másodsorban nem tűnt fel, hogy ennek a bejegyzésnek más a témája mint amiről itt “értekezel”?
Na hagyjatok már ezzel a sok liberális szarral…elég volt…magyarok vagyunk és kész. Kinel tetszik jó, kinek nem az is jó. Hogy itt a nagy veszély stb…biztos itt a nagy veszély de az nem a nemzeti oldalról jön…hanem erről a mindent leblamákló leocsárló mindentudó bandától . Ahol nincs Isten, nincs nemzet, nincs nyelv nincs semmi csak a nagy közös akol. Na nekünk ebből nem köllllll. A nagy “barátkozásotok ” eredménye meglátszik ….
Engem az Emi nem erdekel de ezt nezzetek meg:
http://www.youtube.com/watch?v=A0HRxU5RRjk
szerintem ha valaha eleteben ment volna egy EMI taborba nem mondott volna ilyet
Alljuk ki az igazunkert es ne mind huzzuk be a farkunkat, hogy mindenki ugy alazzon ahogy nem szegyeli
Lehet, hogy a liberalizmus egy szep eszme de sajnos nem megvalosithato es nem is lesz az Erdelyben
Falcs ellentét az EMI tábor vs. asszimiláció. Egyáltalán nem kell EMI táborba menni, hogy az ember tudja, hogy mi az identitása, és hogyan kell azt megtartani. Egyáltalán nem kell szélsőségessé válni, hogy magyar maradj.
Hazugság az is, hogy a liberalizmus bármilyen módon is asszimilációra buzdítana. Sosem olvastál sehol ilyet és nem is fogsz egyetlen erdélyi magyar liberálistól sem.
Ezek hülyeségek.
A magyar identitás megőrzése elsősorban a család, az iskola, a fogyasztott média, a baráti kör nyelvének a kérdése. Nem a politikai ideológiáé, nem a mások utálatáé.
Ugyanakkor mindenki személyes döntése, hogy asszimilálódik vagy sem. Mindenki úgy keresi a boldogságát, ahogy jónak látja. Ez nem bátorítás, én is arra buzdítok minden magyart, hogy őrizze meg nemzeti identitását és adja át gyerekeinek, de meg kell érteni, hogy mindenkinek a saját szuverén döntése ez. Ahogy egy csomó minden más is az életben ami az identitáshoz kötődik.
Janos Szekely nem áruló, ő egy jó focista. Abban a csapatban játszik amelyikben éppen akar. Ehhez senkinek semmi köze. Ahogy ahhoz sincs, hogy ő románnak, magyarnak, vagy norvégnak érzi magát.
sok beszed szegenyseg
szerinted ha kb 2-3 eve reszt vett volna egy emi taborba igy nyilatkozott volna vagy nem??? az ilyeneket hivjak az oregek gyaszmagyarnak….
Dr. Egry Gábor : A guru és a hívek
(2005.augusztus 18.)
Történelmi elõadásra mentem hétfõn. Önmagában ez nem lenne meglepõ, ám nem kis lelki erõ kellett ahhoz, hogy tiszteletemet tegyem Raffay Ernõ (EMI által szervezett) produkcióján. De a hétfõeste üres volt, nem történt semmi, s arra gondoltam, legalább egyszer jól fogok szórakozni.
Történelmi elõadásra indultam, de egészen máshova érkeztem. Egy igazi, frusztrációkat feloldó kollektív pszichológiai tréning közepébe. Persze csak amolyan vidékibe, kissé esetlenül komponáltba. Ahol például a guru elõtt a múzeum volt igazgatója, mindenki Ádi bácsija, lelõhetetlenül beszél vagy 25 percet, mert nem múlhat el a nap úgy, hogy ne prezentálná õ is saját nagyszerûségét. S ha már ott van, és éppen Nagyboldogasszony ünnepét ülik a katolikusok, hát elénekelteti a közönséggel a Boldogasszony Anyánkat is – váratlan zenei aláfestés egy történelmi elõadáshoz. Hangolódjunk rá, mi is következik.
Nyilván a ráhangolást szolgálja az is, amikor Teleki Pál fotóját lobogtatva dicséri a szervezõket, akik szövetségük jelszavának a „mártír miniszterelnök” szavait választották: „Merjünk magyarok lenni!” (Még most sem tudom, vajon milyen titkos dolgot kell még felvállalnom a magyarságomhoz, ami annyira veszélyes, hogy bátorság kell hozzá?)
És persze megtudhattuk tõle azt is, hogy ma este a történelmi fehér foltokat kell eloszlatni. Mert az agymosás már a mi jó székelyeink közt (az igazibbnál is igazibb magyarok közt!) is hatásos – panaszolja. Lám, legutóbb is mit merészelt egy nagy tudású jogász, miközben az egész zsúfolásig telt terem a Trianonért felelõs gaz liberálisok vérét akarta inni! Mentegette Linder Bélát! (Ha nem tudja az olvasó, nevezett kicsoda, ne idegeskedjen. Ennyit ér az egész probléma.)
De végre Ádi bácsi is mondandója végére ér (igaz, elõtte még „bemutat” három A4-es méretû fénymásolatot meglehetõsen közepes fametszetekrõl, melyek természetesen a magyar tragédiát örökítik meg igazán méltó módon), és következhet a guru. Illetve következhetne, mert a jelenlevõk már nevének említésére is akkora tapsban törnek ki, mint egykor a pártgyûléseken, a megyei párttitkár szólásra emelkedésekor. És az igazmondó ember nem is okoz csalódást, s ha eddig volt valami halvány remény, hogy történelmi elõadást hallunk, hamar semmivé foszlik.
Néhány földszagú személyes történettel kezd, demonstrálva együvé tartozását a hallgatósággal, no meg azt is, hogy úgy gondolja, a székely, éljen bár évtizedek óta városon, alapvetõen mégis csak paraszt, aki legszívesebben kakaskukorékolásra ébred egy trágyaillatú hajnalon. Aztán, rutinosan, mintha csak en passant tenné, belekezd történetébe. A Történetbe. Elmondja mi is történt 1918 õsze és napjaink között.
Döbbenetes, amit mond. Nem történelem ez, hanem valóban egy pszichológiai tréninghez megírt szöveg. Sikerül úgy vázolnia az eseményeket, hogy azokban csak a magyarság és szomszédai jutnak szerephez. Nincsenek nagyhatalmak, nincsenek nemzetközi viszonyok. Nem volt belgrádi katonai konvenció, Vix- és Clemenceau-jegyzék, nem ülésezett a békekonferencia, a revízió pedig egyenesen ellenséges nagyhatalmak közepette elért magyar siker. Az általa berendezett színpadon csak az önmagukra építõ magyarok és gonosz ellenségeik vannak. Csak rajtunk múlik, hogy mi történik, üzeni hálás hallgatóságának.
És persze azokon az okkult erõkön, amelyek nemzetünk vesztére törnek. Akik olyan embereket helyeztek az ország élére, mint Károlyi Mihály, aki az elõadás szerint 19 napig utazott Szatmárnémetibõl Budapestre, 1919 márciusában (na ja, a MÁV-val már akkor sem volt minden rendben), s ez alatt a szociáldemokratáknak sikerült összefeküdniük a kommunistákkal. (Hogy eközben Károlyi miként vehette át Pesten a békekonferencia jegyzékét a kelet-magyarországi semleges övezet megállapításáról, az mostantól rejtély számomra.) Igaz, ezek a kommunisták legalább megpróbáltak fegyverrel visszaszerezni valamit, na de ugyanakkor a régi intézmények felszámolása miatt veszélybe került még az ország léte is! Hiszen a szomszédok alig várták, hogy megszálljanak minden talpalatnyi földet! (A csuda tudja, hogy akkor a késõbb ezt majdnem elérõ románok miért akartak mindenáron magyar kormányt alakítani Budapesten. Annyi románt, mint Nagyváradon, ott is találtak volna.)
De amikor már úgy tûnt, hogy végképp nincs tovább, akkor, „mintha a semmibõl jönne” (R. E. saját szavai), feltûnt egy igazi férfi. Horthy Miklós. Akinek kormányai aztán sikeresen, önerõbõl felbomlasztották a békerendszert. Tevékenységük ma is modellként szolgálhat. Meglátni a lehetõséget, szövetségest keresni, és akcióba lépni, pusztán ennyi a siker receptje. Hiszen megmutatták nekünk, Trianon nem örök, ha összeomlott egyszer, össze fog omlani még egyszer. Persze vannak ezek a magyar kommunisták, akik nem nemzetiek. Akik nem élnek a lehetõségekkel.(Bezzeg a szomszéd kommunisták, azok igen! Ja, hogy közben tevékenységük az emberi- és polgári jogok elleni bûncselekmény? Végre egyszer már mi követhetnénk el ezeket mások ellen!)
Aztán belekezd a rendszerváltás utáni lehetõségek ecsetelésébe. Felsorolja, hogy mikor lehetett volna valamit elérni a szomszédoktól. Kedélyesen meséli, hogy honvédelmi államtitkár korában (!) javasolta az akkori miniszterelnöknek, ugyan ne törõdjön már azzal, mit mondanak Washingtonban, legalább egyetlen kis falut foglaljunk vissza a szerbektõl! A történelem kedvéért. Sajnálkozik azon, hogy Magyarország nem fenyegette meg a frissen megalakult Szlovákiát fegyveres támadással, hogy legalább egy kis autonómiát kizsaroljon tõlük. Én már legszívesebben elbújnék, de a hallgatóság egyre elragadtatottabb. Még az sem tûnt fel nekik, hogy az elsõ elszalasztott lehetõségként a guru 1989 decemberét említette. Keményen megrótta az akkori magyar kormányt, amiért hírszerzési információkkal segítette a román hadsereget a Securitate alakulatai elleni harcban. Ahelyett, hogy hagyta volna, lõjék egymást minél tovább. Itt, Sepsiszentgyörgy utcáin is, a jelenlevõk életével játszva. Mert hát mit nekünk az a pár ezer halott! (És különben is, Ádi bácsi milyen szép beszédeket tartana az emlékmûvüknél, itt, Magyarországon!)
A dörgõ tapsot követõen aztán jöhet a tréning második része. A jelenlévõk kérdezhetnek, elõadhatják teóriáikat arról, hogy már nem tarthat sokáig, de legalábbis örökké, ez a nyomorúság, hogy Trianonért a nemzetietlenek és a nem magyarok a felelõsek, hogy a békeszerzõdést egykor feltételekhez kötötték, és azokat Románia nem teljesítette, és persze arról, hogy itt minket elnyomnak. A guru mindent megerõsít, mindennel egyetért, mindenkit segít abban, hogy legalább egy percre feloldja frusztrációit.
Én meg hazafelé indulok. Súlyosan nehezedik rám az elnyomás. Hiszen lám, egy igazi revizionista és irredenta gyûlésrõl jövök. Románia közepén. És sehol egy rendõr, sehol egy csendõr. Csak a bejárat fölött kókadozik egy árva trikolór. Piros-sárga-kék.
….
Nagyon jó
Honnan van ez a szöveg?