Olyan ez a szélsőjobbal való szópárbaj, mintha egy norvég és egy zulu afgánul próbálna értekezni egymással. Az EMI-sekkel már 2007 tavasza óta pofozgatjuk gyakorlatilag párhuzamosan egymást. Általában elég izgalmas szokott lenni, néha meg is fenyegetnek, ők, vagy barátaik odaátról. Máskor csak nyilatkozgatunk.
Legújabb epizód egy sajtónyilatkozat amelyet az utóbbi időben a Szabadelvű Kör és az erdélyi liberális(abb) sajtó által egyre jobban sarokba szorított szervezet a sorozatos elítélő nyilatkozatok, cikkek és publicisztikák miatt volt kénytelen kiadni. A Válasz Eckstein Kovács Péternek c. dokumentum az erdélyi sajtóban alig jelent meg. Teljes terjedelmében, csak a hasonló eszméktől vissza nem riadó Háromszék hozta le és természetesen a magyarországi szélsőjobb portálok tömkelege.
Sokat gondolkodtam érdemes-e válaszolni erre a szövegre, érdemes tovább folytatni ezt a véget nem érő liberális-szélsőjobb nyilatkozatháborút. Hisz ha meggondoljuk, mi itt kis szervezetek vádolgatjuk egymást ezzel-azzal, míg a nagyok csendben tovább intézik dolgaikat, nem szólalnak meg, nem vállalnak felelősséget, hagyják, hogy „szedjék ezek szét egymást”, annál kevesebb bajuk van nekik.
Az RMDSZ igen ritkán lehet válaszra kényszeríteni az EMI-val kapcsolatban. Markó Béla bár kimondta az egyik SZKT-n (személyesen hallotam), hogy „nem tolerálja az intoleranciát” mégsem szólalt meg azóta sem az EMI Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) tagságával kapcsolatban. A legegyszerűbb persze elintézni annyival, hogy az EMNT a hibás, ők hozták helyzetbe őket. Csakhogy tudja mindenki, hogy egy ilyen fórum létrejöttét és működését állandó háttértárgyalások segítik, tartják fent. Nem mindegy, hogy mit kérünk, mit botolunk.
Az EMNT úgy néz ki tanácstalanságban szenved ebben az ügyben, hisz maga sem nagyon tudja mit akar vagy sem a Jobbik barát EMI-vel. Ugyanis az ukáz a pesti nagy testvértől láthatóan megérkezett: a szélsőjobbot el kell szigetelni itt is, ahogy odaát is. Túlnőtte magát, több a veszteség vele, mint a haszon. A gyergyói tábor egyetlen Fideszes politikusa, Becsey Zsolt visszamondta részvételét. Tőkés László nem ment el már korábban a szatmári szélsőjobb Híd fesztiválra. A madarak azt csiripelik, hogy az EMI táborban sem fog megjelenni (becsületére válna).
Aztán arra az elhatározásra jutottam, hogy mégis válaszolok nekik. Bár lassan már unom az EMI-seket, vagy a HVIM-eseket szekálni, válaszolni mégis illik egy olyan közleményre, ahol velem is személyeskednek. A közlemény bevezetőjében elmondják, hogy „tisztázni akarják a helyzetet”. Aztán mégsem igazán sikerül, hisz a felsorolt 7+2 „tényből” gyakorlatilag egy sem állja meg a helyét az ő világukon kívül. Vegyük sorra őket:
1. Azt állítják, hogy nem vettek részt a Budaházy melletti HVIM által szervezett csíkszeredai tüntetésen. Nos, a valóság az, hogy a részvételűket mind a Transindex, mind a Krónika megerősíti beszámolójában.
2. Azt állítják hogy az EMI és a HVIM „két különálló szervezet, amelyek rendezvényei, programjai és megjelenési formái különbözőek.” Az valóban igaz, hogy két különálló szervezetről van szó, még azt is elfogadnám, hogy megjelenési formáik másak. Programjaik azonban annyira már nem, van átfedés a tematizálás, a nézőpontok, egyes zenei és szakmai előadók és kisebb részben a tagság között is. De igazuk van, ne mossuk őket össze a HVIM-el, önállóan is megállják a helyüket a szélsőjobb pályán.
3. Szerintük az EMI egy független politikai szervezet, amely sem erdélyi, sem magyarországi párt mellett nem kötelezte el magát. Nos, az EMI kb. annyira független, mint madár a szárnyától. Az EMI egyértelműen elkötelezte magát Tőkés László és az EMNT mellett. Az utóbbi években a táborai, meghívottai által ugyanakkor, elkötelezte magát a Jobbik és a Magyar Gárda mellett is. Igaz, ezek közül nem mind pártok, de ez nem változtat a lényegen. Az EMI ugyanúgy nem független, mint bármilyen más politizáló ifjúsági szervezet. Nincs ezzel nagy baj, hisz ilyen a kisebbségi környezet, csak értelmetlen hangoztatni az ellenkezőjét.
4. Azt vallják, hogy rendezvényeiken „azon közéleti szereplőknek, szakértőknek, neves személyiségeknek biztosítanak nyilvánosságot, akik a magyarságért tevékenykednek.” Ez egy féligazság. Az utóbbi időben valóban valamennyire „szalonképesítették” a táboraik meghívottjainak névsorát, de még mindig bőven ott találjuk a magyarországi szélsőjobb pszeudó-történészek és szélsőjobb politikai szereplők hadát. Különösen a „szakértők” neveinek ismeretlensége miatt nem tűnik ez fel sokaknak mondjuk Gyergyóban, de érdemes lenne Google-en utánna keresni néhány előadónak. Én a tavalyi tábor esetében megtettem. A „szakértők” egy jó része szélsőjobb ideológus, akiknek az előadásai hemzsegnek a történelmi felsőbbrendűségtől, a revizionizmustól, a környező népek elítélésétől.
5. „Az EMI radikális, következetes, de nem szélsőséges, nem kirekesztő, célja: tenni a Kárpát-medencei magyarságért.” Az EMI a Kárpát-Medence magyarságáért nem tett semmit. Egy botránykeltő, múltarévedt szélsőséges szervezet, amelynek nem sok fogható, hasznos eredménye van, azonkívül, hogy sikeresen elhülyít a saját, környezettől elszakadt világába egy csomó útkereső fiatalt, szervez nekik egy tábort és megélhetést biztosít a magyarországi szélsőjobb együtteseknek. Ez nemhogy nem hasznos a kárpát-medencei magyarságnak, hanem egyenesen káros azon fiatalok fejlődése, esélyei, alkalmazkodása szempontjából, akiket bevonnak ebbe az eltorzult világba.
6. A következő pontban az EMEF tagságukkal dicsekednek, ezzel próbálják legitimálni magukat a „nagypolitika” porondján. Nos, legyen tiszta: az EMEF-nek azért lett tagja az EMI, mert Tőkés László, hálából a 2007-es EP kampányban kifejtett munkájukért, meghívta őket. Azért is hívta, mert nem igazán van az EMNT-nek más saját, valóban aktív ifjúsági szervezete. Az EMNT önmagában véve egy elit társaság, akinek bázisra van szüksége a terepen, hisz olyanja sosem volt neki. Az EMI EMEF tagsága jelen pillanatban a bizonytalan fele halad, hisz nemcsak az RMDSZ nem örül ennek, de valószínűleg egyre nehezebb helyzetbe kényszerül Tőkés László is emiatt.
7. Hogy minek nevezzük a Hargitai Megyei Tanács támogatását, partnerségnek, támogatásnak, bátorításnak, vállveregetésnek, szimpátiának, az kb. mindegy. A megyei intézmény 5000 lejt utalt ki a tábornak közpénzből, ettől fogva támogatta. Ez ennyire egyszerű. Ebből a rövidebbet megint a pragmatikus politikai küzdelem húzhatja, hisz számomra is hihetetlen, de eljutottunk, ahhoz a pillanathoz, amikor a bukaresti sajtónak igaza van mikor azt mondja, hogy az RMDSZ (indirekt módon bár), de irredetenta, szélsőséges szervezeteket támogat. Jó kérdés, hogy meddig úszhatja meg a Szövetség az EMI-től való kategorikus elhatárolódást.
A plusz két pont, amelyek a dokumentumban ha nem is pontokként, de megválaszolandó vádként megjelennek, a következők:
8. „Jelenlegi kisebbségi létünkben a szabadelvűség és a liberalizmus már eddig is megtapasztalt káros hatásai az asszimilációval és az identitásvesztéssel fenyegetnek.” – mondja az EMI. Nos ez a csontig rágott közhely, miszerint az erdélyi liberalizmus identitásvesztés veszélyét hordozza magában, olyan távol áll a valóságtól, mint az EMI a nagypolitikától. A Szabadelvű Kör, vagy az erdélyi liberális értelmiségiek akármelyike sosem kérdőjelezte meg a legfontosabb nemzetpolitikai alapértékeinket: a nyelvünk, kultúránk, hagyományaink, örökségünk, iskoláink, saját politikai befolyásunk megőrzésének és állandó erősítésének a fontosságát. Az erdélyi liberális politikusok és értelmiségiek konstans módon kiálltak a kisebbségi jogokért, adott esetben a kulturális vagy akár területi autonómiáért is. A különbség csupán a szemszögben, a nyelvezetben, a prezentációban, a románokkal, a történelemmel szembeni viszonyulásban van. Hadd ne menjek bele a részletekbe, mert ennek a bejegyzésnek sosem lesz vége, így is már túl hosszú
. Egy szó mint száz: sokféleképpen lehetünk jó magyarok. A liberális út az egyik. Mondom én, a legracionálisabb és békésebb a kisebbségi körülményekhez képest.
9. Az EMI felszólít minket, hogy ne importáljuk az „SZDSZ szélsőjobboldallal való riogatásait Erdélybe”. Hogy mondjam: bagoly mondja verébnek. Az EMI megalakulása óta importálja a magyarországi szélsőjobb mozgalmak vezetőit, ideológusai, ál-szakértőit Erdélybe, nemcsak nyaranta, hanem évközben is, valószínűleg anélkül, hogy egyáltalán tudatosítaná, hogy mit is csinál valójában. Ne csodálkozzanak hát, hogy ha bejön egy „fertőzés”, arra hamarosan az ellenszert is előszedi a közösség. És mielőtt bárki egyenlőséget tenne a két „import” között, először nézzen bele egy kicsikét Erdély történetébe, és vizsgálja meg, hogy melyik a kettő közül valóban az import. Mert amíg Erdélyben a toleranciának, az etnikai, vallási, világnézeti sokszínűség tiszteletének, múltbarévedés helyett a jövőért való „Kiáltó Szó”-nak hagyománya van, addig az EMI és a HVIM által valóban importált zsidózó, oláhozó, cigányozó, árulózó hangnemnek és realitásoktól való teljes elfordulásnak és múltbaragadásnak nincs, vagy ha néha volt is, az jóval kisebb mértékben.
Az EMI elnökével többször találkoztam személyesen is kolozsvári politikai rendezvényeken. Én biztos vagyok benne, hogy a fentebb megválaszolt sajtónyilatkozatot aláíró Soós Sándor alapvetően jót akar, és abban is, hogy a szervezete tagságának legnagyobb része jóindulatú ember, aki otthon szeretné érezni magát ebben a változó világban. Azt is látom, hogy vannak néha, sajnos ritkán, racionális politikai üzeneteik is. Közösségszervező erejükben senki sem kételkedhet, még akkor is, ha ezt sajnos egy olyan ideológia kohézió tartja össze, amely nem szalonképes. Az EMI-vel nem volna semmi baj, ha megérkezne a XXI. századba, lemondana a magyarországi szélsőjobb importról, és elkezdeni az erdélyi magyar fiatalok valódi problémáival foglalkozni, olyan kérdésekkel, amelyek nem elzárják őket az elkerülhetetlen román környezettől, hanem alkalmazkodásukat segítve, a Magyarországra való vándorlásuk, vagy az itthoni esélytelenségük helyett, a megerősödésüket segítenék.
De a mostani körülmények között az EMI-vel szemben a határokat meg kell húzni. Nem vállalhatja az erdélyi nagypolitika egy ilyen magyarországi szélsőjobb importot folytató, állandóan román és magyar sajtóbotrányokat keltő ifjúsági szervezet legitimizálást.
[Update: Ma jelent meg Péter válasza is a sajtóközleményre. Elolvasható itt: http://www.3szek.ro/modules.php?name=3szek&id=21331&Cikk=Válasz az EMI-nek (Visszajelzés)]






Igen, bosszantó a budapesti szélsőjobb erdélyi exportja, de erre azért kerül sor mert vannak rá vevők. Kilátástalan helyzetben van a magyarság megmaradása és erősödése Erdélyben, úgy a szórványban mint a székely blokkban. Miért történhet ez meg? Egyik fő probléma szerintem az, hogy a magyar civil társadalom és a komoly erővel bíró magyar gazdasági szereplők között nincs meg a megfelelő kommunikáció és érdek egyeztetés. Amúgy meg egyetértek hogy ez a szélsőjobb valóban egy gumicsont, ami nekünk erdélyi magyaroknak többet árt mint segít.
Közrejátszik az a tény is, hogy az erdélyi magyar közeg alapvetően egy konzervatív, nacionalista és vallásos közeg, amelyben az érzék a szélsőjobb elutasítására, egyáltalán érzékelésére nem alakult soha ki. A székelyföldi vagy akár érmelléki magyar ember nem igazán érzi a határt a magyar zászló ünnepi lebegetése és cigányozás, oláhozás vagy akár zsidózás között. Neki ez mind normális, hisz azt gondolja, hogy mindez a nemzeti megmaradás része. Nincs olyan közöttünk aki ne úgy szocializálódott volna, hogy néha 1-1 sör után ne hallot volna oláhozást vagy egy rasszista cigány viccet. A zsidózás egy erdélyi magyaroktól alapvetően idegen dolog, de ez nem gátja a magyar szélsőjobb média vonalán való elég könnyű asszimilálsnak.
Egyszerűen nem alakultak ki a reflexek, nincs immunitás erre a fertőzésre mert kisebbségi sorsban alapjáratban egy nacionalista, nemzeti alapértékrend az általános, egy olyan ahonnan teljesen hiányzik a baloldali kontroll és igen nehezen, konfliktuálisan és csak részlegesen tud érvényesülni a közép, liberális fajta. Egy jobbodalra teljesen eltolódott értékrendű társadalomban a szélsőjobb már nem is szélső, a liberális már “áruló” bal. Mi sajnos az ideális melegágya vagyunk bármilyen szélsőjobb mozgalom kibontakozásának. Különösen így van ez a legfiatalabb generációban, amely már nem tapasztalt semmit a 89 előtti elnyomásból, nincsenek félelmei, hiányzik belőle a szülei és nagyszülei visszafogottsága, olyan világban nőtt fel, ahol Románia térképe helyett Nagymagyarország térképe volt a falon. Ő igen hamar beöltözik katonagatyába, kezébe veszi az Árpád-sávos zászlót, torka szakadtából ordítja a Kárpátiával, hogy mocskos oláhok, azonnal átveszi a szomszéd asztalnál pálinkázó budapesti gárdistáktól a zsidózást, cigányozást, anélkül, hogy fogalma lenne, hogy éppen egy szélsőjobb szervezetbe iratkozott be, amely agymosásával gyakorlatilag saját fejlődését gátolja meg ebben az országban.
Részben érthető ez a helyzet, hisz legtöbb etnikai kisebbség esetében van egy ilyen jobbratolódás, részben azonban a politikum felelőtlen kampányhergelésének is az eredménye. Hisz amikor a fő politikai erők kampánya is már Trianonnal kezdődik és románozással végződik, akkor nincs mit csodálkozni azon ha az EMI-s fiatalok nem értik, hogy miért nevezik őket szélsőségesnek.
Ennek az áldatlan helyzetnek azonban lassan lassan meg fog érni az ellenreakciója is, ugyanúgy ahogyan az a szlovákiai magyarság esetében történt. Idő kérdése, hogy itt is megerősödjön egy Most-Híd féle liberálisabb politikai erő, vagy belső nyomás akár az RMDSZ-ne belül, akár kívűl. Egyre többen vagyunk akiknek elegünk van a sok múltsíratásból, ebből az eltorzúlt gondolkodásból, a valóságoktól való meneküléstől, a kimondottan nemzeti érzelmekre építő üres politikából.
Ma gondolkodtam el még pár dolgon.
Az EMI-tábor hagyományőrző tábor, nagy szükség van rá.
Nemtudom mi az aktialitás, de én annak idején egy 2000es magyarságú istenverte városnak a sulijában megtanultam a Maros és Oltat, a Nagyenyedi két fűzfát, fonni kötni, varni meg mittammit, rendszeresen vittek a Torockói farsangra stb stb. Opcionális órákon. Román igazgató és aligazgatóval. S ha jól tanultam, ezt az RMDSZ mindenkinek biztosította államilag valamikor a ’90es évek elején.
A székelyföldön mégis igény van hagyományőrzésre. Kérdem akkor, náluk mit tanitanak a sulikban, bicskát fenni.
Egy másik dolog pedig, hogy milyen hagyományt próbál megőrizni az EMI. Mióta hagyomány az íjjászat. Ha jól emlékszem már 1240 körül túl voltunk rajta és érdekes módon sokkal rosszab helyzetben is sikerült megőrizni identitásunkat.
A székelyeknél pedig ha jól tanultam a lándsza volt valojában hagyomány. Nempedig a kelevéz. De hát ha nekik ez igy OK….
Az EMI szerint ugyancsak magyar hagyomány az önvédelem. Legalábbis a programjuk szerint. Hát ha ez tényleg egy magyar hagyomány akkor valójában felsőbbrendűek vagyunk, senki más nem gondolt erre.
Nem volt időm végigboncolni a teljes programjukat. Szerintem sok érdekességre bukkanák, történelem könyvet írhatnák(újra).
Mivel komment, scurt pe doi, EMI táborba Hungarizmus és Magyarizmus van, nem hagyomány. Take that Borboly. Át kellene copy pasteljem a blogjára
Vajon a Transindex vagy a Krónika volt a helyszínen, hogy ennyire meg kellene bízni az írásaikban? (Részvételüket – rövid ü. Ez nem is annyira helyesírás, mint logika.) A félreértés forrása egyébként a helyi sajtóban keresendő, az már a fentieket minősíti, hogy nem járnak utána a dolgoknak.
Kedves Hunor
Mit erdekel Teged, hogy az ijaszatot hagyomanynak tartjuk-e vagy sem? Azt tartunk hagyomanynak amit akarunk, azt nem a bolsevik RMDSZ hatarozza meg. Akik eppen egy sved allamban pl. mar reg a racs mogott lennenek.
Es csak a totalis muveletlensegedet bizonyitod azzal, hogy 1240-et emlitetted. Mi volt akkor? Csak nem a tatarjarasra gondoltal? az 1241-be volt Ocsisajt
Udv.
a Balkanrol