A szombati 9. Kongresszus egyértelműen jóval szoftosabb volt, mint a két évvel ezelőtti Aradon. Emiatt nem is tudok akkora beszámolót írni mint amit az aradi kongresszus után írtam, és annyi humoros videóim sincsenek mint amiket a korábbi kongresszusokról válogattam össze egy másik bejegyzésben. Be tudom azonban vágni a Duna Tv kongresszusi beszámolója, amely nagyjából összefoglalja, hogy miről is volt szó a studházban. Kiindulópontnak érdemes megnézni:

Először is mindenképp meg kell dicsérni a szervezést. Sosem hittem volna, hogy egy olyan ronda épületben mint a studház lehet ennyire modernnek tűnő kép és fényvilágot teremteni. Amennyiből átláttam a háttérmunkákat, minden pontosra sikeredett, az eltervezetteknek megfelelően. Rátérve a politikai témákra, fontosnak tartottam ebből a Kongresszusból:

1. A román és a magyar politikum magas szintű tiszteletét, elismerését az RMDSZ munkája iránt. Az aradi előtti kongresszusokon nem vettem részt, így nem tudom személyes élményből felmérni, hogy mennyire volt a szombati hangulat más mint korábban, de az aradihoz képest mindenesetre jóval pozitívabb volt, ugyanakkor tágabb körű volt a kapott elismerés, tisztelet. Nem is emlékszem volt-e még olyan, hogy román és magyar oldalról egyaránt minden mérvadó politikai párt pozitívan szóljon az RMDSZ-ről. Talán azok érezhették igazán ennek jelentőségét, akik 14-18 vagy már közel 20 éve dolgoznak a szervezetben, és hallottak már kígyót-békát minden oldalról.

2. A kollektív jogok egyértelmű felvállalása. Bár enyhe csalódás volt számomra, hogy az RMDSZ programjában nem sikerült egyelőre pontosabbá és részletesebbé tenni az autonómia fejezetet, örülök annak, hogy mint a diskurzus szintjén, mint az elfogadott végső kongresszusi kiáltványban egyértelműen hangsúlyoztuk, hogy az elkövetkező idők prioritása a kulturális és területi autonómia elérése lesz. Nagyon fontos azonban e kérdésben, hogy az RMDSZ minél hamarabb pontosítsa az elképzeléseit mindkét autonómiaformával kapcsolatban, akár az EMEF megalakuló munkacsoportján belül, akár azon kívül, ahogy lehetséges. Ennek a pontosításnak a szorgalmazásáról döntött egyebek között a Szabadelvű Kör is a kongresszus előtti napon a Tranzit Házban megtartott gyűlésén.

Kvázi csodának tűnik ebben a kérdésben Traian Băsescu államfő nyilatkozata is, aki bár egyértelműen elzárkózott a kollektív jogok elismerésétől, fontosnak tartotta a kulturális autonómia törvényének az elfogadását. Hogy Ecksteinnak mekkora érdeme van ebben a fordulatban azt nem tudom, de ha nem csak kampányfogásnak szánta az államfő, akkor mindenképpen eredményként könyvelhető el ez a nyilatkozat. Különösen azért is, mert az elnök pártja, a PD-L, volt az amelyik koalíciós ígéretét megszegve 2005-ben megfúrta a kormány által is felvállalt kisebbségi törvényt, amelynek egyik fejezete ugye éppen a kulturális autonómiáról szólt volna. Az idő eldönti, hogy Băsescu mennyire fogja felhasználni befolyását ebben a kérdésben, vagy éppen a másik ismételt üzenetében, a román nyelv különleges módszerekkel való tanításában a magyar iskolákban.

A Crin Antonescunak adott spontán taps is sok mindent elmond arról, hogy az RMDSZ belső berkeiben merre húz a szimpátia. Crin az 1990 utáni időszak román elnökjelöltjei közül egyértelműen a legfelvállalhatóbb magyar szempontból.  Érzelmi húrokat pengető beszéde ugyanarról az ösztönös empátiáról árulkodott, amely az aradi kongresszuson is már tükröződött személyéből. Számomra is az egyik legpozitívabb politikai jelenség a liberálisok új elnöke. Egy gondom azért van vele: nem tudom mit gondol az romániai magyarok autonómiatörekvéseiről. Hisz ebben a témában még nem nyilatkozott, legalábbis nem emlékszem én, hogy megtette volna. A szimpátia kölcsönös, nem vitás, azonban jó volna tudni pontosan, hogy mire is lehet számítani részéről.

A kongresszusi román „udvarlásokból” is egyértelműen látszik, hogy az RMDSZ-nek saját jelöltet kell indítania az őszi elnöki választásokon. Az erdélyi magyarok szavazatához, támogatásához az út az RMDSZ-en keresztül vezet, és ezt minden román politikai erőnek tudtára kell újra adni.

3. Visszatérve a kongresszus munkálataira, megemlítenék még egy harmadik dolgot is ami számomra, és a Szabadelvű Kör számára is fontos volt. Sikerült néhány általunk szükségesnek tartott módosítást bevinni az RMDSZ elfogadott, frissített programjába. Ezek a következők:

Az én javaslatomra bekerült a Preambulumba az alábbi rész a mindennemű diszkrimináció elítéléséről, a romák társadalmi integrációjának támogatásáról, illetve a lelkiismereti szabadság tiszteletéről:

Az RMDSZ határozottan elítéli az etnikai származás, nyelv vagy nemzeti kisebbséghez való tartozás alapján történő hátrányos megkülönböztetés minden formáját. Cselekvően támogatjuk a roma közösséget minden olyan legitim törekvésében, amelynek célja a diszkrimináció- és asszimilációmentes létfeltételek biztosítása, a sokrétű társadalmi beilleszkedésük elősegítése, illetve a Románia egyenrangú állampolgáraiként való elfogadásuk.
Az RMDSZ elítél mindennemű más, így különösen a nem, faj, szín, társadalmi származás, genetikai tulajdonság, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetést.
Az RMDSZ síkraszáll a vallási és lelkiismereti szabadság teljes körű érvényesüléséért.

Ugyancsak a javaslatomra került be a Preambalumba egy bekezdés többi Kárpát-medencei kisebbségben élő magyar közösséggel való együttműködésről:

d. Az anyanemzettel, a többi határon túli magyar közösséggel a világon bárhol élő magyarsággal való kapcsolatok ápolása terén célul tűzzük ki:
- Magyarország határain belül élő magyar közösségekkel való természetes kapcsolatok fenntartását és ápolását, legyen az személyi, intézményi, kulturális, gazdasági vagy politikai jellegű;
- a Kárpát-medence más országaiban élő magyar kisebbségi közösségek, így a szlovákiai, ukrajnai, szerbiai, horvátországi, szlovéniai és ausztriai magyarok természetes szövetségeseinkként és partnereinkként való kezelését;
- intézményeink, szervezeteink, egyesületeink kulturális, politikai kapcsolatainak előmozdítását, a szakmai tapasztalatcserék kiszélesítését, egymás nemzetközi fórumokon történő kölcsönös támogatását, az információ országhatárokon át történő szabad áramlásának biztosítását;

Székely István javaslatára került be a végleges szöveg Művelődés fejezetébe az alábbi, ugyancsak nagyon fontos feladat:

- az RMDSZ szorgalmazza a magyar kultúra digitalizálását és interneten való megjelenítését.

Végül, de nem utolsó sorban, sikerült még bevinni egy javaslatomat a Sajtó, Tömegtájékoztatás fejezet alapelvei közé, amely így szól:

(Sajtópolitikájának fentebb vázolt alapelvei szerint, az RMDSZ:)
e. Fontosnak tartja az erdélyi magyar ügyek, problémák, igények kellő gyorsaságú és pontosságú megjelenítését a román sajtóban és román nyelvű szakmai körökben.

Azt hiszem nem vitás, hogy ezek közül mindenik különös fontossággal bír az elkövetkezőkben.

Ahogy nagyon fontos az is, hogy a Kongresszuson elhangzottak ne csak egy nemsokára induló választási kampány felvezető üzenetei maradjanak.

A kongresszus liberális delegációjának egy része. (Fotó: Haáz Sándor)

Bíró Zoltán (alias kesztió) szabadelvű körös küldött-társam beszámolója itt olvasható.