Sokan mondják, hogy az SZKT-k unalmasak, nincs tétjük. Én mióta ezekre a gyűlésekre járok éppen az ellenkezőjét tapasztalom.  Igaz nem váltunk le személyeket, ritkán vannak kirúgások, és olyan nagy botrányok sincsenek, mint amit a sajtó szeretne. Inkább csak megy az egészséges politikai élet a maga medrében. Néha zajosabban, néha kevésbé.

A szombati SZKT-ból is ki lehet emelni legalább 4 olyan témát, ami megért és megér ezután is egy komoly politikai vitát. És megért volna több sajtófedettséget is.

Ott volt a Hargita Népe elhíresült szélsőjobbos ízű, liberális-ellenes cikke. Eckstein hozta fel, hogy hogyan engedi meg magának a Hargita Megyei tanács, hogy a saját lapjában ilyen gyűlölködő szöveg lejöjjön? De még ha nincs is kontrollja a lap fölött (úgy látszik nem sok van), akkor is igen rossz húzás volt bagatellizálni a kérdést a megyei tanács elnök részéről a saját blogján. Markó kivételesen egyetértett Ecksteinnal, és kimondta azt amit én is már annyiszor leírtam, elmondtam: „Intoleráns vagyok az intoleranciával szemben”. Helyes.

Aztán a szélsőjobbnál maradva nem lehetett nem neheztelni arra, hogy az RMDSZ az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumon egy olyan szervezettel ült egy asztalhoz, amely nemrég nyíltan uszított köpködésre, árulózásra mindenki ellen aki szerintük nem felel meg a „jó magyar” standardjuknak. Az EMI-ről van szó. Elfogadhatatlan, hogy olyan szervezet elnökével ültünk egy asztalnál amely nyári gyergyószentmiklósi táboraiba a magyarországi szélsőjobb teljes galériáját felvonultatja, a Magyar Gárdától, az okkultmagyar történészeken át, a “büdös oláhozó” Kárpátiáig. Még ha nem is a mi döntésünk volt végsősoron, hisz Tőkés válogatta asztaltársait az EMNT oldaláról, az EMI-t nem lehet elfogadni, nem szalonképes. Az összefogás szükségességét senki nem kérdőjelezi meg, de nem legitimálhatunk egyetlen szélsőjobboldali szervezetet, sem magyart, sem románt. Erre reakció nem érkezett.

Egy másik igen aktuális és kényes téma az egyházi iskolai ingatlanok kérdése. Nagyon örülök, hogy végre az RMDSZ-en belül is eljutottunk oda, hogy nyíltan lehet beszélni a kérdésről. A tavaly még egyesek nemzetárulónak kiáltottak ki engem, kirúgásomat kérték, mert felhoztam a témát, elítéltem azt ami történik. Lám ma már többen is megértették, hogy erről beszélni kell, hisz nem fogadható el, hogy saját egyházaink tegyék tönkre a legjobb állami iskoláinkat. Erdei-Dolocki István Szatmár megyei képviselő hozta fel a Kölcsey helyzetét, ahol nemrég olyan döntés született, hogy a megyei és Erdély egyik legjobb állami magyar középiskolájának költöznie kell az egyházi ingatlanból, és 3 másik épületben lesz majd szétszórva. Az igazgató, a szülök, és a diákok sem értenek egyet ezzel. Jogosan.

Az RMDSZ eddig hallgatott az ilyen fajta ügyekben, hisz kényes helyzetben van, nem lehet az egyházak ellen sem. Talán most már ideje lesz állást foglalni. Örülök, hogy a legfelsőbb szintről hangzott el: „Nekünk erős felekezeti, de erős állami iskolák is kellenek”. Én is ezt mondtam mindig, amikor rákérdeztek a kampányban: az RMDSZ nem válogathat a magyar iskolák között, mindeniket egyformán támogatnia kell. Főleg nem hagyhatja cserben azon magyar iskolákat, amelyek függetlenedéséért maga küzdött meg nem kis botrányokkal a ’90-es évek elején. Erdei-Dolocki az újonnan létrehozott EMEF-en belüli tárgyalást kért a Kölcsey ügyéről Tőkésékkel. Lássuk.

A negyedik fontos kérdés a platformok helyzete volt. Elhangzottak a szokásos pro és kontra érvek. A platformok fontos szerepet töltenek be az RMDSZ sokszínűségének biztosításában. Ideológia alapú platformoknak kellene válni az összesnek az SZKT-ban, hisz jelenleg a frakciók többsége regionális érdekek alapján szerveződik. Aztán jöttek az ellenérvek, hogy a platformok amúgy is gyengék, nincs tevékenységük, nincs nagy bázisuk, és nem volna áldásos túl könnyűvé tenni az alapításukat, és túl nagy képviseleti lehetőségek adni nekük az SZKT-ban, vagy neadjisten annál is feljebb.

Alapszabályzat-módosítás kapcsán hangzottak el ezek a gondolatok. A platformok azt kérték közösen, hogy az eddigi 2-2 SZKT hely helyett kapjanak 3-3-at, megyei szinten az esetleges képviseletet váltsa fel a 150 aláírás után kötelezően járó 1 MKT tag – vállalva természetesen ehhez a támogatottságuk növelését is egyúttal, az eddig országos szinten kötelező 750 RMDSZ tag alírás helyett 2000 tagra. Ugyanakkor kérték, hogy a Platformok Konzultatív Tanácsa (PKT) ne csak hébe-hóba legyen összehívva, hanem kapjon konzultációs szerepet (magyarul kérjék ki a véleményét) minden fontosabb SZÁT vagy SZKT döntéssel kapcsolatban. A javaslatok közül végül egy sem ment át, maradt minden a régiben. Ez akár eredménynek is tűnhet, ha azt vesszük, hogy olyan javaslat is volt, hogy csak a támogató aláírások megnövelése legyen kötelező (2000-re), de ezért semmit se kapjanak a platformok.

A platformi élet egy örök vita az RMDSZ-ben. Én félig-meddig két oldalról látom a kérdést, hisz magam is az egyik legfontosabb platform képviselője vagyok, másfelől meg az ÜE-ne dolgozva ebből a szemszögből is látom a megítélésüket. Tény ami tény, a platformok nem töltik be azt a szerepet amit kellene. Túl kicsik, túl gyengék. Ennek az okai többoldalúak. Többségük maguk is szervezetlen, esedékes működésű, vezetőiknek is általában abszolut mellékfoglalkozást jelentenek. Másfelől azonban mivel az RMDSZ területi szervezetekre épül, sem a szabályzatában, sem a működésében nem támogatja az ideológia platformosodást. Többször elhangzott országos és megyei szinten is, hogy az RMDSZ közgyűléseinek (SZKT, MKT) frakciói ideológia platformok alapján kellene szerveződjenek, nem területi vagy személyi érdekcsoportok alapján. Magam is ennek vagyok a híve. Itt kérdés azonban, hogy van-e erre politikai kultúra, illetve van-e elég színes az erdélyi magyar politikai társadalom, hogy képes legyen egy ilyen átszerveződésre? Jelenleg azt látom, hogy erre túl kevés igény mutatkozik. Még kevesebb akarat ennek bátorítására a Szövetségen belül. Lehet, hogy a szervezeti kohézió így erősebb, ahogy most van. Lehet, hogy nem értünk meg még arra, hogy a félkész társadalmunkat már annyira fejlettnek tekintsük, hogy megengedjük a teljes körű ideológiai alapú szerveződést. Még akkor is ha jogilag, mindez egy szervezet ernyője alatt történne.

Az SZKT legjobb politikai szurkodása: „Nemhogy nem került nő befutó helyre, úgy látszik fő kritérium volt az is, hogy a befutó helyen lévők református papok legyenek. Vajon hogyan úszta meg Winkler?” (Eckstein).