Nándika, megkérlek vegyél le az Egologoról. Nem kívánok többé tagja lenni.
Ezzel a sértő névmásítással túllépted a jóérzés határát. Nincs jogod szivatásra elmásítani senki blogjának a nevét. A blog neve a tulajdonosa döntése. Azzal, hogy az Egologo bejegyzés-folyamába a “Kolozsvári és miegymást” átírtad “A bikkfaszékely trendet rakna Kolozsváron”-ra megszegted a főszerkesztői etikát, visszaéltél a hatalmaddal és nyilvánosan megsértettél. És ez most nem a Nelli-féle túlérzékenység. Itt most egyszerűen átléptél bizonyos határokat. Ez már nem a te saját blogod volt, ez az Egologo volt. Ezzel az öntörvényű akcióddal bebizonyítottad, hogy nem vagy méltó a főszerkesztői pozícióra. Részrehajló vagy, bosszúálló és infantilis.
Talán pontosan ezt is akartad elérni ezzel. Talán tudatos kirugási akció volt ez. Hát itt van, legyél boldog. Legyetek boldogok mind kiket idegesít a blogom. Kilépek.
Lehet, hogy csak én érzem úgy, hogy ez az Egologo már nem az az Egologo, és ez a közösség már egy elfajult verziója annak ami az elején volt. Lehet, hogy mások is érzik ezt. Nem tudom. De én meguntam a pár öntelt sznob jó barát (Nelli, Nándi, Emőke, Sultanus, Tempetőfi, stb.) egymásnak nyaló faszáskodását és a másképp gondolkodók fikázását. Ez az Egologo a ti hiúságotok játszótere lett. Legyetek boldogok benne.
Ez az Egologo már nem a mindenkié, nem az egyenlőkké, és nem a tolerancia felülete. Ez az Egologo már egy undoroktól elmérgezett tócsa, ahol varangyos békák fröcskölnek egymásra. Ez az a hely, ahol egy pár személyből álló túlkultúrált és túlexponált sznob csoport méri az egérfarok hosszúságát schublerrel egy augusztus-reggeli szénaforgatás közepén. Túlzásba vittétek.
Ez már nem az én otthonom.
Egy utolsó kérésemet teljesítsd kérlek: vegyél le az Egologoról.
Ehhez talán még jogom van.
Tihi, most figyelj rám, kérlek.
Épp az imént írtam meg egy konzervatív barátunk blogján, hogy a liberalizmus nem lázadást jelent, hanem szabadelvű eszmék tudatos és bátor felvállalását.
Te ezt eddig nagyon jó csináltad, az utóbbi, nagy vihart kavaró bejegyzéseddel viszont elvetetted a sulykot, a tényleg elgondoloztató alapmondandódat felfújtad egy csomó sztereotípiával úgy, hogy ezüsttálcán nyújtottál támadási felületet a bírálóidnak (én is közöttük voltam, pedig tudod, hogy elvek vonalán talán én állok hozzád a legközelebb a társaságból). És itt elsősorban nem a helyesírási dologról beszélek, hanem pl. Blama Lujza igencsak elgondolkoztató hozzászólásáról.
Még azt sem hányhatod a szemükre, hogy éltek a lehetőséggel.
Ne fogd fel úgy, hogy vissza akarnak húzni, el akarják nyomni a lázadásodat, egyszerűen csak jogos bírálatot kaptál; ilyen esetben veszíteni is tudni kell, attól még az elveid nem lesznek kevésbé értékesek én nem kevésbé éri meg harcolni értük.
A Nándika csínytevése pedig őt minősíti, nem téged, szerintem elég röhejes lenne, hogy magadat büntesd miatta: neked igenis az Egologón a helyed.
Igazam van?
Az első témában részben igen. Könnyű támadási felület volt amit adtam. Ez igaz. De az is igaz, hogy kicsavarták, kihegyezték a helyesírásra, leszarták a személyes iskolai okokat (amikről ma éppen Lolka is írt). Sok más érzelmi felindulásból írt bekezdést félreértelmeztek, kicsavartak, leracionalizáltak. Rajtam akarták elcsapni az összes balkán-környezeti frusztrációjukat. De mondjuk még ezzel sem volna baj. Az ember ha blogot ír tudatosan kiteszi magát ennek.
A sznobbokat azonban nem szeretem. Bocsánat.
A másodikban nincs igazad. Ez már nem az az Egologo. Ilyesmit nem lehet megbocsátani Nándikának. Ma én, holnap más. Ilyesfajta retorziók elfogadhatatlanok. Tiltakozásul léptem ki. Valószínűleg ez is volt a célja vele. Nem fogok résztvenni saját megszervezett megaláztatásomban. Az Egologo innen már csak lefele mehet. Nándika hitelét vesztette, és azzal, hogy ilyesmi mindenféle bocsánatkérés nélkül megtörténhet, az Egologo is.
Van ezen a felületen kívül is élet kesztió barátom. Nem kell túldicsőíteni.
Aki olvasott eddig, az ezután is fog.
Szerintem Nándika van annyira profi (értsd professional, szakmai), hogy belássa az etikai balfogását és bocsánatot kérjen. Ez esetben szerintem bölcs dolog lenne elfogadni a jobbkezet. Nekem ez a véleményem.
ok…de azert remelem meg fogsz bloggot irni, mert en szeretem olvasni az irasaidat
@kestió
Nándikától nem lesz jobbkéz. Ismerem.
Egyébként is, megcsömöröltem na. Meguntam, hogy napi 5 bejegyzés címébe mocskolják a nevem az Egologo hírfolyamán. A fasznak sincs erre szüksége.
Ez egy elmérgesedett felületté vált. Egy uri-muri klikk uralja az egészet, a többiek meg csak arra jók, hogy töltsék a felületet az ő hiúságjátékukhoz. Ha meg nem szalutálnak erre, akkor lehúzzák a nevét, kicserélik a fejlécét.
Nem akarok visszamenni.
@Noémi
Persze, hogy fogok írni ezután is. Nem függök én ettől a felülettől semmilyen szinten.
Szerinted én miért hagytam abba a blogírást? Az egyik oka az volt, hogy másodlagossá vált az életemben, nem volt már motivációm ahhoz, hogy írjak. De a fő oka az volt, hogy kezdett azzá válni, hogy azonosulj bloghírdető portálokkal. Egy idő után az ember kezdi észrevenni magán, hogy nem azt a címet adja a bejegyzésének, amit szeretne, hanem egy olyat, amire az emberek felkapják a fejüket. Meg az első bekezdést is olyanra kell faragni, hogy maximálisan megfogja az olvasót. De miért? Szerintem nem sznobság uralkodott el az egologo-n, hanem egy fajta naívság. Már nem azért írnak sokan, hogy őket olvassák, hanem azért hogy legyen meg a napi olvasottsága, hogy 25-en, 42-en, 100-an olvasták. És mit ér el vele? Nem a portált kell nézni, hanem a blog minőségét. Tihi, én melletted vagyok. De én meguntam. Rég. Nagyon rég.
Szia Tihi, nagyon sajnálom, ami történt. Ha bárki a Transindextől visszaélne azzal, hogy szerkesztő és saját kis játszmáit belevinné a tartalomfejlesztésbe, mindenféle leszámolásokra használná azt hogy nagy forgalmú helyek jelszavait ismeri, el kellene menjen a csapatból. Nándika nem belső ember, ő társadalmi munkában végzi az egologo szerkesztését így a kérdés árnyaltabban merül fel.
Az, hogy Nándika meggyőző módon bocsánatot kell kérjen, méghozzá nyilvánosan, az már elhangzott és teljen egyetértek az elvárással.
Remélem ez legkésőbb ma este meg is történik.
Egyetértek az előttem megszólalókkal, főleg Heavenscent véleménye azonos az én véleményemmel is, kb. ugyanarra következtetésre jutottam, mint ő.
Pár hónap kiesés után látogattam el az Egolgora, de rájöttem, hogy ez már nem az az oldal. Klikkek alakultak, túl nagy a megfelelni vágyás, túl sok a konfliktus, kevés az építő kritika.
Ez az én szerény kis véleményem.
Ha meg rámjön a blogolhatnék (titkos oldalam is van), azt csak magamnak és a nagyvilágnak, személyeskedések nélkül.
(egy ex-egologos)
Kedves Attila és Sipike,
Nándi imént felrakott nyilvános bocsánatkérése nem engem célzott, hanem az Egologo megmaradt közösségét. Szép gesztus volt a többiek iránt, de nekem nincs amit elfogadnom. Külön kihangsúlyozta, hogy nem tőlem kér bocsánatot.
Őszintén, nem is lepett meg ez a dolog. Biztos voltam benne, hogy tőlem nem fog bocsánatot kérni. Irántam érzett fenntartásaiból táplálkozó büszkesége nem engedte ezt meg. Ennek az ellenérzésnek az oka számomra valószínűleg örök rejtély marad.
Nándika lemondása engem is meglepett. Én soha nem kértem, nem is vártam el ilyesmit. És őszintén a tegnap esti kilépésem óta nem is érdekel, hogy mi történik az Egologo-val. Hogy megtette, az ő döntése, az ő saját tettének a következménye. A felelősség teljes mértékben az övé. Én egyszerűen ki akartam lépni ebből a kompromittálódott rendszerből.
Nektek köszönöm a visszajelzéseiteket. Értékelem, és elfogadom őket. A Transindexet nem tartom felelősnek a történtekért. Az ember mikor felvesz egy külső munkatársat nem ellenőrizheti állandóan tevékenységét. Egyszerűen megbízik benne.
Az Egologo-nak megköszönöm eddigi támogatását és megjelenési felület-biztosítását.
Nem kívánok visszatérni.
Szerintem korrekt hozzáállás.
bár lemaradtam, igazi magyar gúlyássá főtt a történet: a hülyeség, nagy gesztusok, pártoskodás meg kuruckodás, aztán valaki felköti magát és jön a savanyú epe. persze sajnálom a végkifejletet, de ez azért már túságosanl komor. fel a fejjel urak és hölgyek!
Zárszóként a részemről (ahogy én látom):
Írtam egy bejegyzést. Sokak szerint eléggé sarkított volt, összemosott dolgokat, nem volt igaz. Mások szerint voltak benne igazságok, érdemes lett volna megvitatni egy-két kijelentést. Kialakult egy hatalmas vita a kommentekben. Érkezett rá száz és annyi hozzászólás, és érkeznek még most is. Kemény vita volt, de egészséges. Persze, sajnálom, hogy kiéleződött a helyesírásra. Azt is sajnálom, hogy legtöbben máig sem értették meg, hogy mit akartam mondani a helyesírás igényének kérdéséről, annak tanítási hiányosságairól, és az iránta érzett hiperérzékenységről. Azt is sajnálom, hogy sok más kérdés abból a bejegyzésből nem volt rendesen megvitatva.
Érdemes tudni, hogy én ebben a bejegyzésben nem neveztem meg senkit. Nem is utaltam egy névre, egy blogra sem. Még elrejtve sem.
Érthető módon pár blogger érintve érezvén magát, válaszolt saját blogján is a bejegyzésemre. Volt aki normális hangnemben, volt, aki kultúratagadóvá, becalizálódott balkáni paraszttá, buta plázakandurrá tett. Olyan is volt, aki nem szégyellt a hajammal, a múltammal, vagy a származásommal kötekedni.
Ezek ellenére eddig részemről minden okés volt. Még akkor is, ha én nem neveztem meg senkit bejegyzésemben, a válaszok egy része meg egyenesen velem kötekedett. Még akkor is oké volt, ha az Egologo bejegyzés-folyamának egyharmada az én nevemet unta, szidta, cáfolta, hurcolta, félreértelmezte (kinek hogy ment). Rendben van. Erre számít az ember, ha egy ilyen nehéz és kényes témájú bejegyzést ír. Tényleg. Nem az első eset volt ez. Nem mondom azt, hogy élvezem, de megszoktam. Ahogy az egyik blogger is írta: a társadalmi vitában benne van, hogy hol elfogadnak, hogy megdobálnak paradicsommal.
DE
Részemről ott borult ki a bili, amikor Nándi kicserélte a fejlécemet. Én addig az Egologo-ról semmilyen módon nem beszéltem, nem foglalkoztam vele, nem volt téma. De ez már túlságosan durva dolog volt. Akármit is ír az ember, ezt nem szabad megtenni. Legyen vita, írjanak válaszokat, akármit. De ez már túl sok volt. Igen, nagyon megharagudtam ekkor. Nándi túllépett minden ésszerû etikai határt. Ugyanakkor annak is tisztának kell lennie, hogy csak (!) ekkor neveztem meg egy klikket, amelyik véleményem szerint elmérgezte az Egologo társadalmi vitáit. Véleményem szerint. Ezzel egyet lehet érteni vagy sem.
Kértem a lelevésemet az Egologo-ról. Azt hiszem, hogy ez teljesen logikus és érthető kérés volt Nándi tettét tekintve. Senki nem kíván részt venni saját nyilvános megaláztatásában. Egyébként is, azt hiszem, mindenkinek szuverén joga, hogy a blogját mely blogringekben kívánja futtatni.
Ami azután történt, azért engem ne hibáztasson senki. Az, hogy Nándi lemondott, az, hogy Lolka megelégelte a történtek miatti bénaságot, az hogy most már Nándi bajtársai is szolidaritásból kilépnek a ringről, az bocsánat, de nem az én felelősségem. Nem volt célom ebből semmi. Nem kértem, nem akartam, nem foglalkoztatott – sem a Nándi lemondása, sem az Egologo karrierjének esetleges tönkretevése. Engem egyszerűen nem érdekel tegnapelőtt este óta az Egologo (amióta megírtam érthető okokból a kilépési kérésem).
Ami az én letámadásom esetében történt, az az én felelősségem. Ami az Egologo-val történt, az a Nándié. Az Egologo problémái kimondottan azután kerültek felszínre, miután Nándi elkövette az inkriminált tettét. Aki mindezt rám akarja hárítani, az vagy nem látja a tények sorrendjét, vagy egyszerûen annyira elfogult Nándival szemben (esetleg velem szemben is), hogy képtelen a valóságot látni.
Ezeknek az embereknek azt ajánlom, hogy az érzelmi zsarolások harcában próbálják az ezek mögött lévő tényeket -azok sorrendjét – látni.
Részemről ennek a történetnek itt vége. Nem kívánok többet foglalkozni ezzel a kérdéssel. A blogom megy tovább. Az Egologo-nak és minden tagjának további sok siket kívánok!