Üdv

Balázs

Az autofasiszták

Eleinte sehol nem voltak.
Azt hittük, mi boldogak, hogy nem is léteznek – s ha igen, csupán úgy, mint a loch-nessi szörny, homályos bizonytalanságban, megnyugtató mélységben. Azt hittük, a székely emberrel együtt, hogy ilyen állat nincs es.
Pedig akkor már valahol itt lapultak, közvetlen környezetünkben: a hajdanvolt Tündérkert cserjéi alatt. Ki nem mondott szavakban, túl sokszor kimondott szavakban, sértettségekben és tehetetlenségben fogantak meg: hiúságban, restségben és más, efféle sárkányfogveteményhez kedvező talajban.
Aztán egy napon megjelentek: ők, akik mindenhol ugyanazok. A hitetlenek, a cinikusak, az erkölcsi hazátlanok és erkölcsi gatyátlanok. Mindenféle közösségnek, nemzetnek és népnek kóros elváltozásai. Sehol nincs rájuk bocsánat: de különösen nincs ott, ahol a végső reményt veszik el az amúgy is szorongatottaktól. Olyanok ők itt Erdélyben, mint árvagyerekben a rák. A jövőt veszik el, a maradék levegőt szívják el az amúgy is csonka nemzettest elől.
Ők azok, akik nem tudnak nevetni, csupán vigyorogni, nem tudnak hinni, csak vélekedni, és önmaguk igazán kívűl nincs más bizonyosság számukra. Nem ismernek hazát, csak házat; nem ismernek álmot, csak ágyat, és idő helyett csak órában gondolkodnak.
Ők a megmondóemberek erdélyi rokonai. Egy vér, egy alom velük.

Ők a piac zsoldosai. A „nyitott erkölcsök” harcosai. A libertinizmus prófétái, avas, fülledt eszmék csapzott hajú, mosdatlan hívei. Akiknek szép a rút és rút a szép. Akik számára a nemzet csupán egy közösségen mérhető statisztikai fogalom. Akik nem tanultak, hanem képzettek, nem bölcsek, hanem ravaszok és a tisztesség szónak nincs értelme számukra: ők csupán a pillanatnyi erőviszonyokhoz mérhető „korrektséget” ismerik.
Vannak korszakok, amikor az idő ezeknek kedvez. Van idő, amikor minden látható ok nélkül elburjánzik a gyom, megnő a daganatos betegségek száma, és elszaporodnak a társadalom kártevői. Talán a csillagok állása teszi, talán a természet immunrendszere gyengül. Szaporodnak és sokasodnak, aztán falkába verődnek és együtt üvöltenek. A néhai író szerint akkor érzik jól magukat, amikor a falkában egymást nyalogathatják. Mindenki mást megmarnak, minden másra támadnak. Örömüket lelik a pusztulásban, a sárban, és a dekadenciában.
Tulajdonképpen: szegények ők. Egyfajta romlott lelkiszegények. A magyar közmondás szerint „az ördög szegény, mert nincsen lelke.” Ezeknek sincs, szegényeknek. Holott emberek ők is: csupán az emberi élet nagyon zsigeri, nagyon távoli, szellem nélki formáját élik.
Nem szabad gyűlölnünk őket ezért – de megbocsátanunk, és eltűrnünk sem lehet. Ugyanis ha nem tisztulunk meg tőlük, nem hagynak élni.
Ők az autofasiszták: akik saját népüket gyűlölik.
Eleinte, mikor megjelentek, csak annyit mondtak: nem szabad türelmetlennek lenni. Hanem okosnak kell lenni, ravasznak és kompromisszumokra késznek.
Aztán azt mondták: a türelmetlenek veszélyesek.
Aztán megmondták, hogy kik a türelmetlenek.
Aztán elhatárolódtak, sokszor és lelkesen a türelmetlenektől. És elhatárolódtak ezek eszméitől: a hazától, a hittől, az erdélyi magyarságtól, az erdélyi, majd a székelyföldi önkormányzattól.
Aztán vérszemet kaptak, és a vérszemmel együtt sajtót, igazgatótanácsi állásokat, egyetemi katedrákat, szakértői tisztségeket.
Majd azt mondták: nem kell magyar egyetem Erdélyben. Petőfi-Schillert álmodtak, trójai falovat. S ha egyetem lenne, hát úgy se tudnánk megszervezni, fenntartani. Mert mi ilyen élhetetlenek és buták vagyunk.
Aztán, amikor mégis meglett az egyetem, beültek katedráira.
Azt is mondták, nem kell a státustörvény. Mert káros, mert címkéz, mert „diszkriminál”. Mert korrumpál. Mert kígyó és béka. Aztán belesimultak a szakértői bizottságokba és ma avatott értői a kedvezménytörvénynek.
Most éppen azt mondják: az önkormányzattal nem lenne amit kezdenünk. Most éppen azt mondják, nem szabad nagyon szeretnünk „a magyarokat” mert veszélyezteti „erdélyiségünket.”
És mondanak még sokat, fűt és fát: aggódnak az erdélyi melegekért, az erdélyi romákért, az erdélyi románokért és az erdélyi levéltetvekért. Persze, a magyarokért is aggódnak: a magyar szélsőségért. Ami ugyan nincs, de lehetne, s e lehetőség szörnyű aggodalmakkal tölti el őket.
És nem aggódnak a székelyföldi ortodox templomokért, a kisajátított közösségi vagyonokért, a fegyveres járőrökért, a mindennapi, őket is sújtó megaláztatásért. Nem aggódnak, mert félnek ettől aggódni.
Ezért kiabálnak olyan hangosan: mert a kápóknak mindig bizonyítani kell.

Ami minket, a többeket és jobbakat illet, nem kell túlzottan aggódnunk miattuk. Nem könnyű elviselni, együtt élni velük: ahogyan nem könnyű semmiféle testi-lelki nyavalyával sem együttélni. De legyőzhetőek és túlélhetőek: egyszerű recepttel, amit Galenus óta ismer az emberiség.
Dolgozni kell.
Épnek maradni tesben, lélekben. Hinni a gyógyulásban. Hinni abban, hogy egyszer kiveszik a gyom, és elvesznek a Tündérkertből a csúszómászók.
Vitatkoznunk pedig nem kell és nem szabad ezekkel. Számot vetünk velük, de a nemtelen harc méltatlan lenne hozzánk. Minket ugyanis nem ez a harc éltet, nem a vita és nem az önmarcangolás.
Hanem valami más. Valami, amit ők nem értenek. Amit nem érthetnek. Nincsenek hozzá érzékszerveik.
Ebbe fognak ők belepusztulni. Előbb-utóbb.

György Attila

Először is gratulálok: elérted, hogy szánakozó fejcsóválás vagy görcsbe ránduló röhögés helyett veled is foglalkoznak végre. Minden feltűnési mániában szenvedő megmondógyerek örül az ilyesminek.
Mi több, magam is hozzájárultam népszerűsítésedhez: témám nem lévén, a múlt heti Erdélyi Naplóba írt anyagomban a te minősítgetéseid alapján megpróbáltam kicsit rávilágítani a te szemszögedre, viszonyítási alapodra és értékrendedre (azazhogy, már megbocsáss: annak hiányára), csak hogy játszhassunk el azzal a gondolattal, ki is a szélsőséges itt.
Vitába nem kívánok szállni veled, mivelhogy hiányzik még a kiindulópont is, csak azért hívom fel a figyelmet az anyagra, hogy teljesebb legyen a kép.
Amíg a Napló anyaga nem kerül fel a Világhálóra, addig az EMI honlapján (http://emi.erdely.ma/?id=129) érhető el.
További jókat, őszinte sajnálattal, hogy kénytelen voltál individuumként egy nemzetbe születni
Üdv,
Bagoly Zsolt (alelnök)

Nem állítom, hogy hasonló indulat vezet téged is, de úgy érzem az EMI-ND témához befér még ez a tapasztalatom.

Én az aktuál és az eddigi román politikából kiérzem a magyar ellenességet, magyarság történelméhez, létjogosultságához való cinikus hozzáállást, lehet te (céltudatosan) nem. Lehet én ezért tartom az EMI létét hasznosnak, te lehet megvárnád míg az erdélyi magyarság száma apadna és mikor már csak annyian lennénk, mint a németek-szászok majd akkor mernél kisebbségi, kicsi lenni, akkor támogatnád a magyarság csak longyoskán, óvatosan művelését, addig viszont az erózió szerepét játszod.

Az SZDSZ-es féle, liberál törekvés Magyarországon szemmel látható valóság, Gyurcsányt egy SZDSZ-es alapítótag egy műsörban nyíltan az SZDSZ politikája képviselőjének tartotta. Szemet lehet nyitni, hogy nem a nyugat, hanem az értékek a követendők.
Értékesnek tartom a jóra intő, jelennek és jövőnek útjára emlékeztető örökséget, szeretet kereső és mutató hitet, a szabadságból, elismerésből fakadó Isten iránti elkötelezettséget és nem pártolom az Istentelenességet.
Elhiszem, hogy népszerű és széles skálán, sokszerűen folyik az ateizmus, attól én még nem tartom nagyra. A többség ha ateista és liberális is, nem értékelem nagyra(az ateizmussal mindenki megismerkedik, s nem kell minden ágazatát ismerni, hogy tudjuk miről van szó). A hit mindenkinek szíve ügye, de az nem ad jogot becsmérelni nemzeti értékeket felvállaló szervezetet.
Nem vagyok a modernizáció oldalán, jobb szeretném, ha mi döntenénk el, erdélyiek mi az érték, és nem másokat majmolnánk. Ha tehát hitkérdésbe megyünk bele, akkor érthető, hogy te a kinyilott liberalista szemeiddel homályban össze tudnád téveszteni az EMI-t ND-vel. Aki pedig ilyen írásaid nézi az általad használt már hagyományosan liberális bélyegző módszert ellened használhatja, és mint a liberalizmusból kiforrott, kommunistákkal mosnak egybe.

A homokos dologhoz:
igaz nem ismerek homokost.. a homokosokkal nincs bajom, elbeszélgetnék velük, belátásukon hiszem, hogy lehetne változtatni, jobb hozzáállassal segíteni is lehetne őket, nem bátorítani kell a részegest alkohol fogyasztásra, az embert káros hajlamok kiélésére.. Ferdeségnek tartom a homoszexualitást, a másságot így pusztán-csupaszon nem tartom értéknek, lehet te jó szemmel néznél egy homokos fesztivált, még valamelyik kacérkodó homokos popsijára is csapnál… én együttérzek azokkal akik sajnálkozva figyelik őket.

De, hogy objektivítástól ne rugaszkodjunk el, az olvasók józan eszére bízom, döntsék el mennyire náci-fasiszta a nemzetközi fasiszta találkozókra járó ND(félpolitikai-félkatonai szervezet) és mennyiben az EMI. Nem volt nehéz megtalálnom a két szervezet honlapját, eseménynaptárát íme a két link:

ND:
http://www.nouadreapta.org/actiuni.php?an=2006

van egy két józannak hangzó rendezvényük az lehet, de látni, hogy nem akárkik ők…. Nemrég történt amerikában, hogy iskolai lövöldöző akciója előtt azt mondta, hogy Jézushoz hasonlóan fog eljárni, a megalázás stb. miatt, az igazságért fog ítéletet hozni.. Az iskolában vagy nem ismerte Isten igéjét (lehet nem volt hittan órája) és maga építette vallással gyilkolt, vagy amit már igazolni vélnek, elmebajos volt. Csak azért írtam ezt, hogy példázzam, nem minden szervezet, mindenki jó ember aki szájára veszi Istent és Jézust, bővebben erről a bibliában..:)

EMI:
országos 2006-os esemény naptárat nem kaptam(valószínű ez is az erőteljes propagálás és médiában való előtörés egyik jele), de a szentgyörgyi EMI honlapon
viszonylag naprakész infórmációk kaphatóak, így csak az EMI egyik szervezetének eseménynaptárát küldöm (az EMI-ben alszervezetek működnek, nem, mint az ND-ben ami meglehetősen központi irányítottságúnak hat).
http://www.szekelyek.extra.hu/modules/tevekenyseg.html

Persze még írhatsz sok ilyen liberállé írást, nem lehet mindent kommentárral bírni, lelkiismeret nem túl bűnbánás elvű az ateistáknál, szóval hajrá!

“Ahelyett, hogy harcolnék velük és igyekeznék őket megtéríteni, sajnálom őket. És ez nemcsak trükk. Nem akarok tőlük elvenni semmit. Valamit nyújtani szeretnék, aminek hiánya oly gyengévé, szegénnyé, és mit tagadjuk, nevetségessé teszi őket.

Annak egyébként, hogy oly sokat vitatkoztak velük, más oka is volt. A legtöbben ugyanis azt hitték, hogy az ateisták vallástalanok. Erről persze szó sem lehet. Vallástalan ember nincs. Az ateisták nem vallástalanok, hanem szánandóan fogyatékos értelmük és korcs kedélyükhöz képest komikus vallásban hisznek. Éspedig nemcsak hisznek. Az ateisták mindnyájan bigott emberek. Úgy mondom, hogy mindnyájan, mert még egyetlen ateistával se találkoztam, aki ne lett volna bigottabb még annál a rossz szagú vénasszonynál is, aki vasárnap krajcáros füzeteket árul a templom előtt Szent Homorony csodatevő vizeletéről. Az ateista vallás szentje persze nem Szent Homorony hanem Einstein, és a csodatevő hatalom nem a vizelet, hanem az ultraszeptil. Az ateista bigottéria neve materializmus. Ennek a vallásnak három dogmája van: lélek nincs, az ember állat, a halál megsemmisülés. A három pedig egyetlenegyre megy ki, s ez az, hogy az ateisták rettenetesen félnek Istentől. Böhme azt mondja róluk, hogy Isten haragjában élnek. Nem ismernek mást, csak a haragvó Istent: ezért bujkálnak és hazudoznak. Azt hiszik, ha azt mondják: nincs Isten, nem fognak többé félni. Ehelyett persze még jobban félnek.

Az ateista persze elbizakodott ember, nem is akar más lenni; alázatra, szeretetre nem hajlik, más szóval olyan erőtlen, hogy nem is tud rá hajlani. Inkább kitart félelmében, amit letagad, reszket és bujkál és hazudozik, és egyre fennhéjázóbb lesz. Ebből a vigasztalan kotyvalékból, amelyben tagadás, félelem, hazudozás, bujkálás, fennhéjázás, bigottéria együtt fő, alakult ki a materializmus, mint vallásszurrogátum.

Mindezekből most már világosan látni, hogy az ateistákat erőszakosan meggyőzni nemcsak hogy nem lehet, de nem is szabad. Tévelygők, akik tele vannak aggodalommal, önáltatással, és nagyon óvatosan kell velük bánni.

Szerencsére a lélek nem olyan, mint a test. Ha valaki csonka lábbal, süketnémán születik, vagy életében nyomorékká lesz, azon emberi hatalom nem tud változtatni. A lélek világa más. Mindenki egész lélekkel születik, és ezt az egészséget soha el nem vesztheti. A lélek fogyatékosságaiból mindenki meggyógyulhat. Még csak csoda sem kell hozzá.”
(Hamvas Béla)