A tegnap este sikerült végre összehozni egy régi tervünket: kideríteni, hogy kik az erdélyi blogvilág. Legalábbis a kolozsvári különitmény egy része. Előszőr meghívtunk pár embert, aztán a végén jónak láttuk meghírdetni mindenki előtt. Hogy megtudjuk kik, mit, hogyan, hová, mennyire, merre, mikor…és főleg miért?
Kicsit úgy indultam neki az estnek, hogy sikerül valami következtetéseket levonni a végén. Elvégre ez egy (fél)tudományos kerekasztal szeretett volna lenni, ahol válaszok is születnek. Amolyan kis blog-antropológia.
Tévedtem. Nehéz dolga lesz Melinek ebből államvizsga-dolgozatot írni. Legtöbb feltett kérdés annyiféle választ szült, ahány féle volt a jelenlévő emberek blogja. Na ebből készíts statisztikát és vonj le következtetést szociológus kisasszony…
De talán éppen ettől érdekes az egész, és pontosan emiatt ennyire nehezen értelmezhető az egész jelenség. Mert hihetetlenül színes és végtelenül változó a blogvilág. Talán ez is a szép benne. Egy igazi sajtóforradalom, aminek még az ősrobbanási periódusában vagyunk.
Már arról sem volt egyetértés, hogy egyáltalán mi a blog. Mitől jó egy blog, vagy mitől számít valami blognak. Úgy néz ki hogy a blog a publicisztika talán minden idők legszubjektívebb műfaja lesz. Ebben a kérdésben „tudományos” egyetértést, vagy legalább többségi véleményt találni szinte teljesen lehetetlen. Mindenki annak értelmezi a blogját, a bogpolitikáját, aminek szíve lelke kívánja. A Blog az individualizmus és a szabadság csúcsa. Azért írok, amiért akarok, arról, amiről, úgy ahogy akarok. És nagyjából akkor, amikor akarok. Ha akarom moderálom a komenteket, ha akarom utólag is kitörlöm őket.A célom tehát nem sikerült. Nincsenek egyöntetű válaszok a blogírásról szóló kérdéseinkre. De sikerült más: nagyon sok érdekes szempontot és véleményt megtudtam blogger kollégáimtól. A tegnap este egy igazi tanulási lehetőség volt. Nagyon sok olyan dolgot és nézőpontot hallottam, ami talán soha nem fordul meg a fejemben.
Nagyon sok személyes történet, visszahatás, élmény hangzott el. Valahol a blogjaink vagyunk. Mi írjuk őt, és ő ír majd minket.
Voltak kik azt kifogásolták a beszélgetésben, hogy túl kötött volt. A helyzet az volt ezzel a találkozóval, hogy ez egy cikknek készülő találkozó volt, ahogy a korábbi Kozmopolisz Esték is. Azért volt egy kicsit kötöttebb formája, és előkészített kérdések is, mert ez egy előre megtervezett témafeldolgozós kerekasztal volt, amiből cikk kellett hogy készüljön. Ez az este nem annyira egy blogger találkozó volt. Nem ez volt az elsődleges célunk vele.
Mondták azt is, hogy talán túlságosan moderált volt, és egyesek meg túlbeszélték magukat, míg mások többet hallgattak. Én nem hinném annyira moderált lett volna, vagy annyira túldumálta volna magát pár ember, hogy más nem jutott volna szóhoz, vagy nem lett volna esélye érvényesülni. Én mindenki hangját hallottam az este. Hosszú skálán, a legbeszédesebbtől az alig szólalóig. Ez is olyan volt, mint minden kerekasztal. Aki szeret beszélni beszélt, aki közbe-közbe az közbe-közbe, aki meg nem az inkább hallgatta. Ez személyiség kérdése is. Szerintem a lehetőség egyenlők voltak, és a moderálás is korrekt volt.
Moderálni is csak kb. a felétől kellet. Akkor döntöttem el, hogy muszáj lesz mikor már harmadszor szólt egyszerre be 4 ember ugyanarra a témára. Követhetetlenné vált volna és kis káosszá, ha nem moderálom onnan kezdve. Aki látott még közgyűléseket, vitákat, és vezetett le ilyeneket az tudja miről beszélek. Talán megértenek kedves kollégák.
Egyszerűen lehetetlen 20 embert moderálás nélkül beszélni hagyni egy körben, egyszerre. Egy kocsmatalálkozón valószínűleg kisebb csoportok alakultak volna ki, ahol jobban lehetett volna egyénenként érvényesülni. Ez lesz majd a következő lépés. Én is szeretnék közvetlenebbül beszélni egyes emberekkel. Mert nagyon érdekes egyéniségek voltak ott, és nagy élmény volt látni a bloggok mögüli arcokat is, ahogy Réka is mondta.Summa-summarum: nekem nagyon tetszett a beszélgetés. Tanultam belőle. Így is úgy is. Azt hiszem EditÉva nemsokára kész van a cikkel. Ott majd több és érdekesebb dolgok lesznek. Kiugrik végre a nyuszi az erdélyi blogvilágból
Ami a következő találkozót illeti, az már egy igazi találkozó lesz, és valószínűleg valamikor a jövő hétre fogjuk meghirdetni. Az már kocsmában lesz. És nem fogom moderálni. Ígérem








bocs, de ez kisse nevetseges, ahogy kb 15 ember kinevezi magat az erdelyi blogvilagnak…..
1. 18-an voltunk. 2. Meg volt mindnekinek hírdetve. 3 Senki sem mondta, hogy ez a 18 ember az erdélyi blogtársadalom. Csak ennyit írtam: “Legalábbis a kolozsvári különitmény egy része.”
4. Szerinted hogyan kellen megszervezni a közel 400 erd;lyi blogerrel egy beszélgetést?
Nicsak, máris felütötték a fejüket az Anonymousok!!!
A moderálás tetszett a legjobban
. Komolyan! Különben elfajult volna az egész, de így mindenkinek meg volt a lehetősége a véleménynyílvánításra. Gratula
Emőkének a szavait fogom idézni: “Nicsak, máris felütötték a fejüket az Anonymousok!!!”, mert PONT ezt akartam írni én is.
Élvezem, hogy azok akiknek a legnagyobb a pofájuk és a leginkább akarnak kitűnni a kommentjeikkel, pont azok nem merik vállalni az identitásukat. Bár írnád azt, hogy Pityipalkó vagy valami más álnevet, Q-cur-uz, mittom én, és legalább, tudjuk, hogy oké, ezt Q-cur-uz írta… Ez van.
A Tihi válaszához nincs mit fűzzek, mert 1. egységes 2. ugyanezt írta a bejegyzésében is, úgyhogy máskor figyeljen jobban a noni mus.
Cikk a szabiban az estről: http://www.hhrf.org/szabadsag/uj/lap.php?datum=20070323#E14E10
Bence műve