Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Május 23.-án indítottuk útjának azt az állampolgári kezdeményezést alátámasztó aláírásgyűjtést, amelynek célja egy olyan városi tanácsosi határozat elfogadása amely megerősíti azt a 2007-es stratégiát amely szerint belváros műemlék-épületeire, műemlékeire szánt táblákon illetve a Kolozsvárt jelző helységnévtáblákon a feliratok magyar és a német nyelv is szerepeljenek.

Az aláírásgyűjtést sokan egy kampányfogásnak ítélték, azzal vádolva minket, hogy csak kampányban tud az RMDSZ előállni ilyen dolgokkal. Nos, mint az egyik kezdeményező, állíthatom, hogy a lehető legkomolyabban gondoltuk az akciót, és bár az indítás időpontja talán nem volt véletlen (ahogy valószínűleg Apostu nyilatkozata sem), az aláírásgyűjtés választási kampány után is folytatódott, folytatódik -  az akció nem kampányfüggő, hisz a probléma sem az.

A cél egyszerű, nem kell ismételni: megfelelő állampolgári támogatást szeretnénk adni egy tanácsosi határozat beterjesztésnek, amelyben kérjük a magyar és a német nyelv használatát a fent említett táblákon. Ahhoz, hogy állampolgári indítványként benyújthassuk a határozatot a város választójoggal rendelkező állandó lakossága 5%-nak az aláírása kell. Ez szám jelenleg 13.700 környékén van. Hogy biztosra menjünk, ne hagyjunk felületet a visszautasításnak,  érdemes összegyűjteni legalább 14.000-14.500 aláírást, hisz mindig vannak helytelenül vagy jogtalanul (pl. nem kolozsvári személyivel) kitöltöttek,  amelyeket ki kel mi is előre szűrjünk.  Abban az esetben is, ha valamiért nem fogadnák el állampolgári kezdeményezésként, a határozat bármikor leadható egyszerűen a frakció nevében, és mellékelni lehet az aláírásokat, alátámasztásként egy erőss sajtónyomás mellett. Az aláírások tehát nagyon fontosak.

Egyértelmű az is, hogy a kampány lejártával, naponta a várost járó önkéntesek hiányában, lelassult a gyűjtés. A kampány végén valahol 8000 környékén tartottunk ha jól emlékszem, most valamivel több mint 11.000 van begyűjtve, és feltehetően néhány száz van még kint a templomoknál, különböző szervezeteknél, magánszemélyeknél akik vállalták, hogy gyűjtik. Szükség van még tehát legalább 2500 aláírásra. Segítsetek, hogy még a nyári szünidők teljes beállta előtt összegyűjtsük ezeket!

Kolozsváron alá lehet írni a támogató íveket a következő helyszíneken:

* RMDSZ Kolozs megyei szervezete (Kötő/Ion Raţiu u. 2), -  9-16 óra között
* RMDSZ Ügyvezető Elnöksége (Majális/Republicii u. 60), -  9-16 óra között
* A legtöbb kolozsvári magyar parókia,
* Röser és Bagoly könyvesboltok,
* Paprika rádió székhelye (Gyufagyár/Fabricii de Chibrituri u., 13–21 szám, I. emelet),
* Szabadság szerkesztősége (Jókai/Napoca u. 16).

Vigyázat: csak kolozsvári személyivel rendelkező (flotant nem elég), 18 évet betöltött személy írhatja alá.

Hogy ebből a kezdeményezésből végül mennyi és milyen formában megy át, az valószínűleg háttéregyeztetéseken fog eldőlni a városi tanács többségét önmagában adó demokrata-liberálisokkal. De ahhoz, hogy a tárgyalások minél sikeresebbek legyenek, minél nagyobb legitimitást, közösségi támogatottságot, román sajtónyomást kell adnunk a kérdésnek.

Ha valaki segíteni szeretne a gyűjtésben, kérne egy ívet akár digitálisan akár nyomtatva, az jelezze a kommentekben, hagyjon egy emailt vagy telefonszámot és elküldöm neki, vagy egyeztetünk. A kitöltött íveket a megyei RMDSZ-hez kell leadni.

Kolozsváriak, szorítsatok egy negyed órát erre. Nem vesz sok időt ígénybe, hisz több lehetőség, helyszín is van adva. Írjatok alá Kolozsvárért, hogy az ne csak múltjában, hanem jelenében is viselje a magyar jellegét. Ez közös érdekünk.

100_3864

A többség akarata

Nem volt könnyű dolog egy 3 órás “állítsunk jelöltet” hurrá után kimondani a teremben maradt képviselők előtt, hogy a Szabadelvű Kör szerint még nem kellene erről dönteni, várjuk meg az őszt, lássuk az újabb felméréseket, helyezkedéseket, hadd keressenek meg a román pártok minket.

Volt is egynéhány furcsálló arc amely visszatekintett rám amikor elkezdtem beszédem elnökjelölt állításra vonatkozó részét. Tamás Sanyi utánna megkérdezte, hogy „akkor ti most külön ligába játszotok”? Nos nem játszunk külön ligába, csak másképp látjuk a lehetőség, nyereségek és veszteségek arányait.

A korábbi, témáról szóló bejegyzésemben már nagyjából leírtam, hogy miért látom úgy, hogy ebből a versenyből jobb lenne kimaradni, és esetleg a liberálisok jelöltjét segíteni. A tegnapelőtti SZKT-n ezekhez az érvekhez még hozzátettem néhányat azokból amelyek a június 18.-i Szabadelvű Kör közgyűlésen hangzottak el, és amelyek tolmácsolására megbízott engem a platform. Amikor közel egy héttel ezelőtt a Tranzitban tizenvalahányan erről beszélgetni kezdtünk, először amelett kardoskodtam, hogy kell saját jelölt. Aztán lassan jöttek az érvek több oldalról, több részletkérdésről. Meggyőztek. Itt most csak azokat az SZK-n elhangzott érveket írnám le amelyek nem szerepeltek a korábbi bejegyzésemben:

Az eddigi RMDSZ elnök-jelöltek egyszer sem érték el a Szövetség parlamenti listáira leadott szavazatok számát. A megváltozott körülmények között (csak elnökre szavazunk és nem parlamenti képviseletre) borítékolhatóan kevesebb szavazatot fog elérni, mint az EP választások 9% sikere, vagy akár az RMDSZ átlag 6,5-7%. Ha nem jelölünk, ha az első forduló előtt kezdünk egyezkedni a román jelöltekkel: kiindulópontunk a 7-9%. A második forduló után ez lehet, hogy csak 3-4% lesz. Befolyásoljuk inkább az első fordulót, hisz abból többet nyerhetünk.
A jelölt személyes kudarcát is hozhatja a jelölés vállalása hiszen egyfelől az eddigi jelöltekkel, illetve a mostani jó eredménnyel való összevetés elkerülhetetlenül kudarc-élményt fog eredményezni. A politikai helyzetet elemezve, az RMDSZ elnökjelöltje, valószínűleg kevesebb szavazatot fog elérni, mint a PRM és/vagy PNG jelölt. Politikai frusztrációt okozhat ez a helyzet a választóink számára.
Az erdélyi magyar szavazók belefáradtak a választási sorozatba, sem a mozgósítás, sem egy olyan (bár „saját”) jelöltre való szavazás/szavaztatás, aki gyakorlatilag, esélytelen nem fog könnyen menni. A „hasznos” szavazat elve különösen szórványban és interetnikus területen igen erős a magyarok körében is. Ez a nézőpont nagyon jól látszott a legutóbbi Kolozs megyei MKT-n. Megjegyzem, mielőtt bárki elítélné: nem “nemzetellenes” ez a gondolkodás, csak tágabb perspektívából indul ki, és több érdeklődést érez az iránt, hogy mégis ki az ország elnöke.
Ugyanakkor tudni lehet, hogy a magyar közösség számára a legszimpatikusabb Crin Antonescu. Ez az RMDSZ-kongresszuson is világos volt.

IMG_4873

Ezek alapján is azt javasoltam tehát, hogy még egyszer fontoljuk meg a jelölt-állítást, nyissuk meg újra a vitát. Az idő sem sürget, hiszen ha kivárunk lépéselőnyben vagyunk, hadd keressenek román pártok minket az első forduló előtt, és ne mi őket a két forduló között.

A szavazáson végül, a hatalmas “pro” beszédáradat és a kitartó elnöki meggyőzés következtében, szinte cikivé vált őszintének lenni a kérdésben, így csak ketten szavaztunk a saját jelölt indítása ellen. De tartózkodott ugyanakkor a teljes Kolozs megyei delegáció, és még néhány más képviselő is. A második szavazás ennek az elsöprő eredménynek következtében már a jelölt személyéről szólt.

Kelemen Hunor 67 szavazatából az egyik az enyém volt, hisz ha már a többség jelöltet akar, akkor a legjobbat támogatom. Két teljes évet dolgoztam Hunorral, 4 kampányban és több kisebb projektben volt a felettesem kampányfőnökként, ügyvezető elnökként. Közvetlen, laza főnök, de ha munkáról volt szó, akkor a hatékonyság, az eredmény mindennél fontosabb volt. Annak ellenére, hogy legtöbbet elsősorban nem magának, hanem mások sikeréért kampányolt, több tapasztalata van ezen a területen mint bárkinek a generációjában. Kommunikációja sikeresen ötvözni a „kihagyni nem lehet” nemzeti üzeneteket a modernizáció szükségességével. Egy profi, felkészült csapat veszi körül. Biztos vagyok benne, hogy nagyon jó kampányt fogunk látni részéről.

Ha már ezt akarja a többség, e mögé fogunk felsorakozni mi liberálisok is. Aztán novemberben eldől, hogy kinek az érvei voltak közelebb az igazságoz.

Egyelőre újra kampányban vagyunk. Zászlókat fel!

Long live the King!

Most, hogy minden valamirevaló RMDSZ-es blogger belefogott a kedvenc államelnökjelöltje burkolt vagy nyílt támogatásába, esetleg a másik jelölt többé-kevésbé burkolt megkérdőjelezésébe, hadd mondjam én is el a véleményem.

Nos, én nem kívánok csatlakozni egyetlen jelölt táborépítőihez sem. Hisz ez a jelölési előjáték nem is a legjobb jelöltről szól, hanem az RMDSZ-en belüli erőviszonyok rendezéséről, néhány vezető befolyásáról. Frunda jó, de kiégett már egy kicsit, Markó a legjobb, de már sok lenne az idén, Borbély a legjobb a románok fele, de kampány szempontból is? Hunor esetében elfogult vagyok, ha látnám értelmét saját jelölt állításának, akkor egyértelműen őt támogatnám.

De én nem látom értelmét egy saját jelöltnek. Mert:

mérhetelten sok pénzt emésztene fel egy ilyen kampány egy olyan időszakban amikor az erdélyi magyar politikum, a saját vállalkozórétegünk, az intézményeink, önkormányzataink súlyos gazdasági válságban vannak. Egyszerűen nincs kidobni való pénz.
mert a második fordulóban „eladott bőr”, a sok híresztelés ellenére, mit sem ér valójában. Hiszen ha Băsescunak adjuk el (gyakorlatilag az egyetlen járható út) nincs semmi garancia arra, hogy betartja szavát, és megadja amit esetleg ígér érte. Most is megígérte, hogy bevesz a kormányba, és lám. Ha nem érünk vele semmit, akkor meg minek kidobni a sok pénzt és energiát?
Geoană-nek nem tudjuk adni, mert az erdélyi magyar ember csak puskával a fejénél, vagy egy PRM-s jelölttel szemben szavaz a PSD jelöltjére. Úgy járnánk a PSD-re való buzdítással mint 2004-ben Kolozsváron, mikor Ioan Rus-ra buzdítottunk, erre szinte minden magyar Boc-ra szavazott.
Vadimnak, Becalinak és Dudának úgysem adjuk, mert olyan távol állnak tőlünk mint székelytől a melegfelvonulás.

Marad tehát Crin. Csakhogy, ha az RMDSZ saját jelöltet indít és nem támogatja indulásból a liberálisok államelnökjelöltjét, az nem jut be a második fordulóba. Hogy Băsescu bent lesz, ahhoz kétség nem férhet. Geoană PSD-s mozgósító-gépezetét Crin Antonescu nem tudja önmagában legyőzni, akármilyen jó is legyen. A PNL egy modern párt kommunikációban, imidzsben, de mozgósításban gyenge, mert nagyon szétszórt az országban területileg és a társadalmi rétegekben is, alig van bázisa. És végső soron a legfontosabb mindig a szavazások napi mozgósítás, nem a kampányszakemberek legújabb szakkönyvbe illő remekműve.

Márpedig az esélyesek közül a legjobb államelnökjelölt Crin Antonescu. Ezt mindenki tudja az erdélyi magyarok között is, érzi, csak nem mondja ki.  A legértelmesebb, a legműveltebb, legfelkészültebb, legprofesszionálisabb, eddig legtisztább. Románia, és a romániai magyarság is egy ilyen kaliberű elnököt érdemel a következő 5 évre. Ellenzéki szolidaritásunkból is az következne, hogy az egyetlen esélyes ellenzéki jelöltet támogassuk.

Crinnek a mi 6-7%-unk nélkül nincs esélye a második fordulóba jutni. Ezért mondom: ne indítsunk saját jelöltet. Támogassuk azt aki a legjobb elnöke lenne ennek az országnak, és akivel a legtöbb erdélyi magyar szimpatizál. Ennek a támogatásnak is lehetnek gyümölcsei. Sőt, talán a legtöbb ennek lenne.

Támogassuk azt aki a legőszintébb tapsot kapta a kongresszusunkon:

Megdöbbenéssel olvasom én is, ahogy sokan a Szabadság hasábjain az utóbbi hetekben lezúduló Főtér-féltő cikkek sorozatát. Sokáig úgy éreztem, nem kellene hozzá szólni, de Bogdán Tibor cikke (Főtéri bársonyos pogrom, Szabadság, június 17.) kiütötte minden biztosítékom.

Kezdődött mindez zöld köntösbe bújtatott nemzetféltő véleményekkel, majd jöttek a nosztalgiák, a megszokott erdélyi magyar modernizációellenesség, és mindez beletorkollott a „magyarellenes pogromba” és rock-koncerttől való félelembe. Ha ez így megy tovább, az útjavítás is magyarellenes tevékenységgé válik, hiszen akár azt is mondhatjuk, hogy „román aszfalt” fedi majd le a „magyar sárt” Kolozsváron.

Kezdjük tehát az elején. Azt mondták egyesek, hogy az átrendezéssel a Főtér zöld-övezetét teszik tönkre. Elmaradt azonban néhány pontosítás. A Főtér lekövezésével igazából a létező zöldövezet csak egy részét számolják fel, a kisebbik részt. Valójában két kisebb, néhány fával ellátott zöld-szigetet simítottak le, amelyek a Mátyás-szobor két oldalán terültek el. A templom körüli sírkerthez nem nyúlt senki, és a templomot eltakaró nagy fákon kívül nem is fog.

Természetesen néhány fa eltűnése nem jó dolog egy zsúfolt városban, de kérdem én, ha összevetjük a Főtér európaiasításának ügyét néhány fa létével, akkor melyik a fontosabb? Feltette-e valaki a kérdést, hány gótikus templommal ellátott európai főtér közepén van „fenyőerdő”? Erdő a történelmi főtéren? Azok, akik elítélik az átalakítást, vajon jártak-e Kölnben, Brémában, Antwerpenben, Milánóban, Brüsszelben? Vagy mondjak közelebbi példákat: Krakkóban, Prágában, Bécsben, Budapesten vagy éppen Szebenben és Brassóban? Vajon nem érdemli meg Kolozsvár is, hogy egy olyan főtere legyen végre, amelyet büszkén be lehet tenni egy turistacsalogató promóciós anyagba? Egy olyan főtere, ahol végre nyugodt körülmények között lehet fotózkodni, karácsonyi vásárt rendezni, vagy éppen a vendégünkkel kávézni? Nem érdemli meg a Mátyás-szobor és a Szent-Mihály templom, hogy teljes dicsőségében tündököljön, nem elbújtatva?

A műemlék-épületek nagy fák mögé rejtése valójában nemzeti sport Erdélyben, hiszen százával találunk olyan templomokat, kastélyokat, várakat, belvárosi műemlék épületeket, amelyeket ottfelejtett, soha nem nyesett, hatalmas fák mögé bújtatunk. Kolozsváron különös tehetséggel rejtjük el a kíváncsi szemek elől nemcsak a Szent Mihály-templomot, hanem a kétágú református templomot, és több palotát is. Vajon nem érdeke egyházainknak, hogy műemlék épületeik a város díszei legyenek? Vajon nem látták a reformátusok például a nagyváradi vagy a debreceni kétágú barokk templom tiszta előtérrel, modern esti kivilágítással díszelgő példáit?

Ezekért is egyértelmű számomra, hogy ez a „zöld köntösbe” öltöztet ellenállás tulajdonképpen nem is a fákról vagy a zöldövezetről szól. Ez csak ugyanaz a nemzeti paranoia mint a többi, csak így eladhatóbb.

Ugyanaz a nemzeti paranoia ez, mint amelyről Bogdán Tibor beszélt tegnapelőtt megjelent cikkében, ahol egyenesen kisebbségellenes „pogromnak” nevezi a Főtér átalakítását. Jaj nekünk, ha ez már pogrom. A pogromok általában erőszakkal, mészárlásokkal végződnek. Csak nem erre céloz? Talán oda kellene figyelni a szóhasználatra néha.

Bogdánnak az fáj, hogy a Főtéren esetleg rock-koncertek lesznek, neadjisten sörfesztiválok. Természetesen övön aluli ütésként belekeveri minden konzervatív olvasó rémálmát: „szotyolát, ropit, kólát, sört-bort-pálinkát, (drogot?) fogyasztó többezer rock-rajongó”. Először is nem értem, hogy pontosan mi a baj rock-koncerttel, vagy a rock rajongóval? Szerény emlékeim szerint már a második generáció nőtt fel Erdélyben is, akiknek a rockzene a szíve-lelke. A rock már évtizedek óta klasszikus érték. Jó eséllyel Kolozsvár lakosságának több mint fele nagyon szívesen eljönne rock-koncertekre. Írónk valószínűleg nem sok rock-koncerten járt, hiszen akkor tudná, hogy ilyen helyen szotyi, ropi és kóla nem igazán van. Sör-bor-pálinka annál több, de azt hiszem, ezekből amúgy is bőven isznak egy belvárosban, korosztálytól, zenei ízléstől függetlenül. A drog felvetése egyenesen rosszindulatú, hiszen ennek az égvilágon semmi köze sincs a Főtér átrendezéséhez, csak jól lehet vele ijesztgetni – az idősebbeket, tegyük hozzá. Ahogy magának a rock-koncertnek sincs semmi köze az új Főtérhez. Hiszen senki sem akar, akarhat egy szűk, történelmi épületekkel zárt főtéren több ezer kilowattos hangfalakat felszerelni és dübörögtetni. Nincs hely nagyobb tömegeknek sem. És ha másért nem, az épületek épségéért. Nem szokás ez máshol sem Európában, erre általában stadionokat használnak. Kolozsváron van egy új stadion, és egy még újabb épp most kezd épülni. Megnyugodhat mindenki: nem a Főtéren lesznek a rock-koncertek. Kisebb színpadokról lehet szó, de azokkal nincs is baj.

A sörfesztiválokkal megint nehéz megérteni pontosan mi a baj, de kár is erről beszélni, hisz minden bizonnyal azok sem ott lesznek megtartva. És ha ott is lennének néha, hadd legyen már ünnep is a téren, ne csak pöfékelő autók. Hadd lakják be az emberek a teret, hadd legyen végre otthonos és vidám. Németország több városában a főtereken tartott Oktoberfestnek nevezett sörfesztivál turistákat vonz, milliókat hoz a városoknak, és a hangulat szempontjából sem mindennapi élményt ad. Cikkírónk hány Oktoberfesten járt?

Egy mondattal mégis egyetértek Bogdán írásából: „Kolozsvár új Főterét is elsősorban a kolozsváriaknak – közöttük az itteni magyaroknak – kell elfogadniuk, magukénak érezniük”. Kolozsvár új főterét tehát nem az innen elvándoroltaknak, és még nem is a Házsongárdban nyugvó halottaknak kell magukénak érezniük, hanem nekünk, akik ma itt élünk, magyarok, románok, más nyelvűek – Kolozsvár lakosai.

A cikke vége fele kibújik a szög a zsákból, például ebben a mondatban (de nemcsak): „Ahol az idővel mind provokatívabbá váló új utcanevek csak okmányainkból szoríthatták ki az Attila utat, Hétvezér teret, Honvéd, Fürdő, Szentegyház, Magyar, Majális utcát, és ahol a Széchenyi-térre, esetleg a Kispiacra jártunk bevásárolni.” Valójában tehát nem is a Főtérről van szó, hanem ugyanarról a magyar többségű régi Kolozsvárért szenvedő sirámról, amelyet már megszokhattunk a Szabadság hasábjain megannyi cikkben. Tény és való, hogy a betelepítések és betonozások előtti magyar többségű Kolozsvár egy sokkal lakhatóbb, kedvesebb város volt (legalábbis nekünk, magyaroknak). Tény, hogy a kommunizmus utolsó három évtizede és a Funar korszak mérhetetlen kárt és fájdalmat okozott a város képének és kolozsvári magyarságnak egyaránt. De ugyanúgy tény az is, hogy ezt az átalakulást nem lehet visszafordítani. Nem fognak elmenni innen a betelepített románok (és magyarok) tízezrei, nem fogják lebontani a kommunista időkben épült negyedeket sem. Kolozsvárra még több ember fog beköltözni, még több negyed fog épülni, és még több üvegépület váltja majd fel az összedőlő, belváros-utáni kisházakat. Az a magyar Kolozsvár, ami az időseink emlékeiben él, sosem fog visszatérni. Ebbe már ideje lenne belenyugodni.

Nem a régmúlt, ma már idealisztikusan (és nem realistán) ábrázolt idők visszahozása a kihívás, hiszen az lehetetlen. Belátható időn belül nem lesz magyar többségű Kolozsvár, sőt a demográfiai mutatók a jelenlegi arányunk további csökkenését jósolják, ha nem változnak a jelenlegi trendek. Sokkal fontosabb az, hogy a kolozsvári magyarság ne forduljon el az új várostól, hanem cselekvő része legyen. Sokkal fontosabb, hogy kierőszakoljuk a város mai képében és jelzésvilágában a multikulturalitás, a magyar nyelv és örökség nyílt felvállalását. Sokkal fontosabb, hogy megtaláljuk helyünket a modern Kolozsvárban, otthon érezzünk magunkat abban, ami most van, 2009-ben. Nem a magunkba fordulás, a múlt siratása, a nemzeti frusztrációk az út, hanem az alkalmazkodás, a mai helyünk megkeresése. Saját magunk ellen dolgozunk, ha kimaradunk a változásokból. Saját magunkat iktatjuk ki Kolozsvár életéből. Inkább arra törekedjünk, hogy értékeinknek helyet biztosítsunk az új, félmilliós világvárosban is. Hiszen erre van lehetőség, csak pozitív hozzáállás kell.

A tér modernizálása a mi érdekünket szolgálja, hiszen a mi terünk lehet újra a város központja, miután évtizedekig feldarabolták, elhanyagolták, megcsúfolták. Kolozsvár főterének sétatérré változtatása nem a magyarok ellen történik. Ezt a munkát támogatja a magyar alpolgármester, a magyar tanácsosok többsége, támogatják a kolozsvári magyar építészek, támogatja az értelmiség jó része, és nem utolsósorban az a katolikus egyház, amely temploma terét uralja. Támogatni fogja a magyar lakosság többsége is, amint leesnek azok a kordonok és meglátja mindenki, mekkora pozitív változás történt.

A kolozsvári magyarság egyenes érdeke, hogy az ő örökségét hordozó és bemutató Főtér a város legfontosabb tere legyen, hogy a „magyar” tér a legszebb és legnagyobb tér legyen, hogy ha bárki idejön ne a szomszédos „román térrel” kezdje a látogatását, hanem a felújított Mátyás-szobrot, a fák közül kiszabadított gótikus remekművet, és a körülöttük lévő megszépített barokk és K und K palotákat, bérházakat fotózza.

A Főtér átalakítását megállítani nem tudjuk, nem is akarhatjuk. Akkor meg miért ne vegyük inkább újra birtokba és legyünk büszkék rá?

http://www.szabadsag.ro/szabadsag/servlet/szabadsag/template/article%2CPArticleScreen.vm/id/27291

foterkvarplanwerk

Where is your vote?

In Iran a new generation is fighting against:

- religious fundamentalism and outrageously nonsense religious restrictions in daily life
- a conservatorism completely out of touch with the XXI century
- severe restrictions of the basic freedoms, including freedom of speech, freedom of gathering, freedom of the press and even freedom of thought
- a repressive and corrupt theocratic state
- a legal system of discrimination for women, gays, ethnical and religious minorities
- a country organized on fear, repression and hate of other countries
- a rigged presidential election

A new generation of Iranians is fighting for change. Let’s support them in every way we can. Spread the word!

Győzött az összefogás, győzött az RMDSZ-EMNT, győzött a mindenki aki a közös indulás mellett tette le a voksát. Győztem én is, győzött minden jelölt aki nevét adta ehhez  a listához. Győzött az országos kampánystáb, győzött a kampányt támogatók serege, a sajtótól az egyházakig. Győztünk mi erdélyi magyarok. Igaz a győzelem és a csalódás között egy hajszálnyi volt: Sógor Csaba mandátuma. Volt egy kis izgalom a végleges eredményekig, de most hogy megvan, egyértelmű, hogy a Magyar Összefogásnak van értelme.

Mi jön ezután? Minek kellene jönnie? Nos, én a következő ügyek rendezését tartom nagyon fontosnak a következő periódusban:

1. Az autonómiakoncepciók véglegesítése, tisztázása. Ideje lenne végre pontosítani, szakértők szintjén, majd a politika szintjén is, hogy mit értünk autonómia alatt. Mit kérünk a kulturális autonómia nevében, és mit kérünk Székelyföld területi autonómiája tekintetében. Volt már x számú törvénytervezet, tanulmány, stb. Most már ideje lenne összeboronálni minden koncepciót két tisztességes törvénytervezetbe: egyik a kulturális autonómiáról szólóba és egyik a székelyföldi területi autonómiáról szólóba. Sem a történelmi, sem a politikai, sem a demográfia kontextus nem engedi meg az „autonómia” szó további választási prostituálását. Nemzeti fennmaradásunk legfontosabb kérdése ez.

2. Belső pluralizmus rendszerének kidolgozása, egy ernyő alatt.
Ez a választás is megmutatta, hogy követni kell a nyugati kisebbségek példáját, meg kell érteni, hogy  az egyetlen esély a közös ernyő alatt való politizálás, választási indulás, lobbizás. Ezt megértette az EMNT, és állandóan mondja az RMDSZ. Az MPP azonban nem, épp ezért talán már soha nem lesz bevéve ebbe a keretbe. Nos, választási lista egy dolog, választásokon kívüli munka más dolog. Az tiszta, hogy az RMDSZ, a tulipán „brandjét” nem lehet pótolni, kicserélni mással. Az erdmagyar választói reflexek, a bukaresti tekintély is azt kéri, hogy ez az új összefogás továbbra is az RMDSZ keretén belül működjön.

Az igazi kérdés tehát, hogy milyen módon? Hisz jelenleg az RMDSZ különböző helyi érdekcsoportok, klánok szövetsége, nem ideológiák, platformok közös ernyője. Az ideológia színezet, ha egyáltalán meg van jelenítve pl. területi szervezetekben, csak esőkabátként fedik ugyanazokat az érdekcsoportokat. Országos szinten az egyetlen platform amely tiszta ideológia különbséget tud felmutatni az „ideológiamentes nagy masszával” szemben az a Szabadelvű Kör. És most jön/jöhetne az EMNT, akinek véleményem szerint előbb-utóbb valamilyen módon vissza kell lépnie az RMDSZ-be.

Továbbra is tartom azt az elképzelést amit a platformunk már rég hangoztat: az RMDSZ a területi szerveződés helyett ideológia csoportokra kellene oszoljon. Az SZKT-nak valós belső parlamenté kellene válnia (alsóház), nem régiók képviseletévé (felsőház). Ha egy platformon belül kellene politizálnia a csíki, a bihari vagy a szatmári szervezet egy részének akkor nem egymás ellen dolgoznának a központi hatalomért, hanem közös elképzeléseket próbálnának érvényre jutni. Ez az út persze egy hatalmas lélegzetű reformot igényel. De megvalósítható.

3. Koherens külső és belső lobbi kidolgozása. Ellenzékben most már nyílt lehetőség van az agresszív, megszervezett, logisztikailag, anyagilag és szakmailag alátámasztott külpolitikára. A jelenlegi alkotmányos berendezés mellett nincs tiltva semmilyen módon, hogy az RMDSZ saját nyugati, brüsszeli lobbyirodát nyisson, saját tájékoztatási, meggyőzési munkát végezzen. Míg egyértelmű, hogy a két fajta autonómiát elsősorban Bukarestben kell kiharcolnunk, a nyugati nyomás és ismerté tétel sosem árt. Ide masszív információgyűjtési és szórási kapacitás kell, lehetőleg angol nyelven. Az EP képviselőink motorjai lehetnek ennek a munkának, de ez nem lesz elég. Könnyen emészthető erdélyi magyar autonómia-koncepciót, erdélyi magyarokat bemutató anyagok kellenek: videók, szóróanyagok, térképek, honlapok – ezeket terjesztő konferenciák, sajtóhirdetések, reklámok. Nem utolsó sorban a bussines szféra meggyőzése is fontos lenne a magyar nyelv használatának hasznosságáról Erdélyben. Legalább olyan jók kellene lennünk ebben mint a katalánok:

Ugyanezt kötelezően meg kell duplázni idehaza a román közvélemény, politikum felé. Hisz elsősorban a románokat kell meggyőzni igényeink jogosultságáról és veszélytelenségéről. Proaktív román sajtó kell, nem reaktív. Állandóan tematizálnunk kellene, nem csak akkor ha kötekednek velünk. Több román nyelvű sajtótájékoztató és promociós anyag a fentebb felsoroltakból.

4. Magyar iskolák helyzetének rendezése. Az RMDSZ és az EMEF maga sem tudja megspórolni ennek a kérdésnek a tisztességes rendezését. Tiszta minden szakember előtt, hogy az iskolaszaporító egyházi politika értelmetlen olyan körülmények között, hogy diákság létszáma állandó csökkenésben van. Például Kolozsváron semmi értelme 5 elméleti líceum fenntartásának, mikor 3-ra is alig van már létszám. Tiszta az is, hogy a jól működő állami iskolákat nem hagyhatja cserben az RMDSZ, még akkor sem ha ezzel végül is az egyházakkal kell szembemennie. Közösségi érdek ezek fennmaradása, erősödése. De azért sem hagyhatja cserben, mert azokat ő maga harcolta ki nem kis cirkuszokkal a kilencvenes évek elején. De ha még ez sem lenen elég, akkor ott van annak is a nagyon komoly lehetősége, hogy ha nem áll ki mellettük, komoly választói rétegeket veszíthet el. Elég ha megnézzük szatmári vagy sepsiszentgyörgyi szülők egyházellenes hangulatát a Kölcsey illetve a Mikó miatt.

Szóterelés szerintem az, hogy a román állam ugrasztott össze minket, és neki kell megoldani a problémát. A román államnak fáj valahol a magyar iskolák helyzete. Nem fog ezután sem fájni a feje érte, főleg, hogy a mostani gazdasági helyzetbe új iskolák építésére nem lesz pénz. Ha lenne is azok központi helyhiány miatt valószínűleg a városok szélére szorulnának. És innen már egyenes út vezet a hanyatlásukhoz. Ez a helyzet az erdélyi magyar politikum szűklátókörűségének az eredménye, amely ahol érte ott harcolt az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért, de közben nem kért garanciákat a magyar állami iskolák épülethasználatának meghagyásáért. Sőt, észre sem vette, hogy mihez vezethet az egyházi iskolák agresszív terjeszkedő politikája, hisz maga sem gondolta át, hogy hová fajulhat ez a kérdés. Ezt a helyzetet nem lehet a románokra kenni. Ezért mi vagyunk a hibások, és nekünk is kell ezt megoldani.

Mert megoldás van. De nem az a kompromisszum javaslat, amit gyakran hallunk, és amely gyakorlatilag arról szól , hogy az állami iskolának ki kell vonulnia az épületekből. Ez nem kompromisszum, ez az állami iskolák egyértelmű vesztesége/elvesztése. A kompromisszum a közös épület felhasználásnak arányáról szólhat (50-50%, 60-40%, 70-30%, minden városban amire igény van), vagy egyik iskola másikba olvadásáról (lásd a kolozsvári Báthory pozitív példáját). Hisz mindkettő magyar iskola, mindkettőnek joga van a fennmaradásra a központi, vonzó, hagyományos épületben. Mindkettőnek van felkészült tanári gárdája, szellemisége, öröksége.  A diákok csökkenő létszáma is azt parancsolja: egy épületet kitöltő diákság is alig van már, felesleges sokszorozni az intézményeket, felesleges sokfelé szétszórni a magyar diákságot. Az egyház sem járna rosszul, hisz a bent maradt állami iskoláért az önkományzat tisztességes bért fizetne és bepótolna az épület fenntartási költségeibe is.

Nos, szerintem ez a 4 kulcskérdés amiben az elkövetkező időben az EMEF-nek dolgoznia kell. Egyik sem könnyű téma, cseppet sem. De ezeket rendezni kell, hisz az anyagi jólét mellett ezek a legfontosabb közösségi kérdések. Ha ezeket nem sikerül tisztázni, akkor az egész magyar összefogás egyetlen haszna a választási eredmények maximalizálása volt (ami amúgy kétségtelenül fontos).

A (sikeres) formát meg kell tölteni (hatékony) tartalommal.

1990 után talán az egyik legjobb eredményét érte el Kolozs megyében az RMDSZ. Több kolozsvári körzetben nyertünk, legtöbben erősen szerepeltünk. A megyei eredmények sem rosszak, van olyan település is, ahol a tavaly novemberi választásbál is több RMDSZ szavazat lett (pl. Széken kb. 100-al több).

40%-os feldolgozásnál vezetünk a megyében:

RMDSZ: 25,82%
PSD: 17,3%
PD-L: 10,5%
PNL: 10,2%
PRM: 9%
EBA: 5,1%

Persze ez nagy mértékben változni fog amint bejönnek a vidéki eredmények, hisz ennél az aránynál inkább a városi eredmények vannak benne, ahonnan gyorsabban bejöttek a szavazatok. Én azt látom, hogy az RMDSZ megyei második erő lesz a PD-L után. Ezzel megszilárdítanánk pozícióinkat a megyei koalícióban. De ne szóljuk el magunkat.

Egy biztos: jól szerepeltünk a városban is, a megyében is. Nem volt hiába a sok kampánymunka. Segített talán a kolozsvári aláírásgyűjtő akció is, amelyet a jelöltek is kezdeményeztünk. Ez amúgy folytatódik. Erről majd holnap.

Pezsgőztünk is a Kolozs megyei RMDSZ új székházában: link.

DSCF1529-1

Köszönet a kolozs megyei és kolozsvári választóknak egyaránt, hogy újra bizalmat szavaztak az RMDSZ-nek, az EMNT-nek!

DSCF1540-1

A magyarországi eredmények lehangolóak. A Fidesz nagy győzelme várható volt, de ennyire? Az MSZP esetében örülök, hogy legalább Tabajdi még bent van. Vele beszélgettem Brüsszelben, kisebbségjogi tevékenységét rég ismerem. Fontos volt nekünk, hogy ott legyen. A SZDSZ-t nagyon sajnálom és remélem, hogy tanultak ebből a bukásból, és egyedül, vagy az LMP-vel összefogva jövő májusban vissza tudnak térni. Szent-Iványi Istvánt személyesen is nagyon sajnálom, hogy nem jutott be. Értékes embert veszített az európai parlament, és a határon túli magyarság is. Remélem megkapja a helyét a pártban, és továbbra is számíthatunk rá. Bokrosnak és az MDF-nek örülök. Kell racionális jobboldal, és kell higgadt közgazdász is.

Ami azonban a legijesztőbb az a Jobbik 3 mandátuma. Egyszerűen förtelmes, hihetetlen és durva. Még Morvai egy kifinomultabb jogász doktor, de a másik kettő a legalja szélsőjobb agyrém: egy volt MIÉP ideológus és egy Magyar Gárda alapító. Csak erre volt szüksége Brüsszelnek és a magyar közéletnek. Mi lesz ebből…

Remélem reggel lesznek fotók. Majd frissítem ezt a bejegyzést új infókkal úgy 10 környékén. Jóéjt.

[Update 4:00 óra: a PD-L párhúzamos számolása szerint Kolozsvár város eredményei a következők:

PD-L: 30,4%
RMDSZ: 27,4%
PSD: 15%
PNL: 10%]

[Update 11 óra: A Kolozs megyei körzetek 100%-os feldolgozásánál a következő eredmények vannak:

PD-L: 31,01%
RMDSZ: 22,51%
PSD: 19,82%
PNL: 10,66%
PRM: 7,63%
EBA: 4,5%
PNTCD: 1,94%
PA: 1,36%
FC: 0,46%

A vidék lejebb vitte a városi eredményünket, de a megyei második hely már nincs veszélyben. Ezek hivatalos eredmények.

[Update d.u. 4:30: Végleges leosztás: PDL 10, PSD 11, PNL 5, RMDSZ 3, PRM 3, EBA - 100%-os feldolgozottság mellett. Az RMDSZ 8, 18, 28. helyeken jutott be.]

Ezelőtt 2,5 hónappal, mikor megfogalmaztam a Magyar Összefogás listájáról, hogy  gyakorlatilag az Unió jelmondatát fedi, hogy egység a sokféleségben, nem gondoltam volna, hogy ennyire nehéz lesz végigcsinálni egy kampányt azokkal akikkel részben vagy teljesen nem értek egyet. Mikor Sziszit meg Ecksteint hallottam a Bulgakovban még azt mondtam magamnak: nem tudom elfogadni az EMNT Románián-kívüliségét. De ez van, ez a  filozófiájuk, így érzik biztonságban magukat, majd csak megértik, hogy az autonómiához is az út Bukaresten keresztül vezet. Mikor Tőkés múltbaszakadt beszédeit hallgatom, érzem azt, hogy egy alapvető kérdésen kívül (az uniós szintű kisebbségvédelmi jogi rendszer szükségessége), az égvilágon semmiben sem értek egyet vele. Sőt, egymás gondolkodásának fogas ellentétei vagyunk. Ő megveti az én értékeimet, és idejétmúltnak tartom az ővéit. A kolozsvári kampányzárón egy asztalnál ültünk, váltottunk néhány szót. Ennyi befért.

Megértettem azonban egyvalamit ebben az időszakban, különösen az utóbbi 1 hónap Kolozs megyei terep-kampányban: az erdélyi magyar összefogás magasabb érték mint bármilyen ideológiai, politikai, világnézeti különbség amelyet két politikus, vagy két politikai csoport hordozhat egymással szemben. A lehető legőszintébben mondom ezt.
Megértettem ezt abból a korábban páratlan támogató hozzászólás-áradatból amelyet a választási honlapon kaptunk, megértettem ezt abból a hihetetlen érdeklődésből amelyet olyan fiatalok  tanúsítottak a választások iránt akiket korábban nem érdekelt. Megértettem ezt akkor amikor Kalotaszeg, Mezőség, Aranyosszék falvaiban és a városaiban és itt Kolozsváron talán több tíz ember szájából is hallottam: össze kell fogni nekünk, jól tették, hogy megegyeztek, ez a mis sorsunk. Olyan ember mondták ezt akiknél látszott az őszinteség, az öröm, a szolidaritás érzése. Olyanok akik megfogták a kezem, sok sikert kívántak, és néha még az is előfordult, hogy könnyes lett a szeműk.

Tisztában vagyok vele, hogy mi liberális RMDSZ-esek nagyon sok dologban nem fogunk egyetérteni azzal a csapattal amellyel most összefogtunk. Tisztában vagyok azzal, hogy az elkövetkezőnkben még sok vitánk lesz, nyilvános is, telefonon zörgős is. De ha abban egyet tudunk érteni, hogy az erdélyi magyar társadalomban, az erdélyi magyar politikában, az RMDSZ-ben, az EMEF-ben mindenkinek egyformán helye van, ideológiától, politikai és világnézettől függetlenül, akkor biztos vagyok benne, hogy ugyanúgy együtt tudunk dolgozni szükség esetén, ahogy ez ebben a 2,5 hónapban sikerült. Ha közösen el tudjuk fogadni, hogy nincsenek árulók és hazafiak, hanem csak erdélyi magyarok kik másképp képzelik el a jövőt, ha el tudjuk fogadni, hogy mindenkit képviselni kell, legyen az jobboldali, baloldali vagy liberális, hívő vagy ateista, székely, partiumi vagy szórványvidéki, kompromisszum-kész vagy radikális, akkor valóban folytatni tudjuk ezt az elkezdett munkát. Hisz valójában erről szól a Magyar Összefogás: egység a sokféleségben.

A megyén átvonuló 3 karavánnal és a többszörös kolozsi szervezeti kiszállásokkal együtt Kolozsvár, Szamosújvár, Dés, Torda városain kívül több mint 20 faluban kampányoltam, beszédeket mondtam vagy csak elbeszélgettem az emberekkel, door-to-door kampányt folytattam, vagy csak az utcán kampányoltam, piacon vagy a kocsmában, online vagy a való világban adtam át a kampány és a saját magam üzenetét. Örülök, hogy energiámmal, erőmmel, eszemmel hozzájárulhattam a Magyar Összefogás listájának kampányához.

Ma is, ahogy tavaly novemberben a saját kampányom esetében, Széken fejeztem be a saját korteshadjáratom. Ma is, ahogy a múltkor is Szék meghatott, szívemhez nőtt, otthon éreztem magam benne. Hogy az emberek kedvessége, a falu szépsége, az igazi magyar hangulata miatt, nem tudnám megmondani. Egyszerűen érzem, hogy ha valahol a megyében otthon érzem magam vidéken, az ezen a helyen van. A legutolsó két golyóstollat két iskolás kislánynak adtam. Az ők kezükben van a legnagyobb haszna a magyar összefogás ezen termékének.

Kampány befejezte után kimentünk egy közeli dombra. Hihetetlen csend volt, távoli madárének, és egy csodálatos naplemente:

100_4144

Ez Erdély. Szeretjük és büszkék vagyunk rá. Ezért szavazz vasárnap!

Ez a bejegyzés ugyanabban a percben fog megjelenni hat bloggon: három MKP-s képviselőjelölt, Bara Zoltán, Keszegh Béla és Cúth Csaba, illetve három RMDSZ-es EP képviselőjelölt, Kovács Péter, Brassai Zsombor és Czika Tihamér blogján.

Miért vállalunk mi közösséget egymással a kampány utolsó hetében? Mert úgy gondoljuk, hogy a felvidéki és erdélyi magyarságnak, a Magyar Koalíció Pártjának és a Románia Magyar Demokrata Szövetségnek össze kell tartania ebben a kampányban. Hisz céljaink közösek az Európai Parlamentben is: kisebbségi jogok uniós szintű védelmének a kidolgozása, iskoláink, kulturális intézményeink biztonságának és fejlődésének a biztosítása, uniós források lehívásának az elősegítése vidékfejlesztés, regionális fejlesztés terén.

Nekünk határon túli magyaroknak össze kell fognunk, itthon, otthon és Brüsszelben. Együtt kampányolni a távolságok miatt bár nem tudunk, de itt, online ki tudjuk fejezni szolidaritásunk. Hisz mi, fiatal politikusok, hiszünk abban, hogy a jövőben még szorosabbra kell fűznünk kapcsolatainkat.

Miért éppen mi hatan? Mert fiatalok vagyunk, felkészültek vagyunk, és mindannyian úgy gondoljuk, hogy az MKP és az RMDSZ fiataljainak ugyanazt kell képviselni Brüsszelben: az itthon élni, fejlődni kívánó fiatalok érdekeit.

Miért most? Mert ez az első közös választási kampányunk 1918 óta. Mert az Európai Unióval újra egyesültünk, újra egy fórumon képviselhetjük magunkat. Mert a határon túli magyarság szolidaritása kulcskérdés az EU-ban.

Ezért is mondjuk egyszerre azt, hogy 2009 június 6.-án (Szlovákiában) és 2009 június 7.-én (Romániában) szavazz a a magyar érdek-képviseltre, szavazz az MKP-ra, szavazz az RMDSZ magyar összefogás listájára, hogy legyen legalább 2 képviselője az MKP-nak, hogy legyen legalább 3 képviselője az RMDSZ-nek.

Hajrá MKP!

Hajrá RMDSZ!

5 perc az életedből, döntés a jövődről

Older Posts »