Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e nyilvános választ Bakk Miklósnak. Még úgy járok mint Borboly Csaba kollégám mikor nem túl hízelgően válaszolni mert az egyik ritka erdélyi szakmai tekintélynek és ezért sokan lehülyézték. Pedig nem is írt ő hülyeségeket. Én aztán még politológus sem vagyok (Borboly legalább az, így akár szakmai vitának is lehetett volna tekinteni), és még olyan választékosan sem tudok fogalmazni mint Bakk. Tehát kockázatos biznisz az alábbi sorokat megírni. Story of my life.
Előrebocsátom: Bakk Miklóst sok éve ismerem. Először egy Mikó szakkolis kurzus keretében volt szerencsém beszélgetni vele valamikor 2001-ben. Egy bizonyos ponton még ajánlólevelet is adott nekem egy magyarországi jogászösztöndíjra, amiért azóta is hálás vagyok neki. Mondhatni jóban voltunk, bár különösebb barátságunk nincs, hisz más szférákban mozgunk, és más szinteken is vagyunk (ő feljebb). Tehát nem neheztelek rá, nehogy félreértse valaki.
Bakk Miklós eme posztjában gondolkodásra inti a Szabadelvű Kört, a végén pedig finoman, ahogy urakhoz íllik, odacsap egy pofont nekem (a nevemet kiírni valószínűleg szalonképtelen, így a link is megteszi). Valójában platformon belül is tehetné mindezt, hisz tudomásom szerint még mindig SZK tag. Akármennyire is langyosan az, a levelezőlistánkon rajta van, az égvilágon minden belső SZK kommunikációt másodpercnyi frissítéssel olvassa.
De Bakk mégis nyilvánosan tette, nem belső építésnek szánva, hanem nyilvános kritikának. Minden joga meg van hozzá. Csak akkor felteszem a kérdést: ő akkor most érez felelősségek az SZK sorsa iránt, vagy nem? Ez a bejegyzése mi akar lenni, segítség, vagy koporsószeg ebben az óriási nagy narancsfelindulásban, ahol most már minden és mindenki aki másképp látja a világot az „el kell gondolkodjon”?
Azzal kezdi, hogy a liberálisok (mi is – tehát akkor mégis liberálisok vagyunk?) abban a nagy dillemában nyögünk nap mint nap, hogy eldöntsük ki iránt lehetünk toleránsak, ergo ki „demokrata”. Nos hadd idézzem jó pártkatonaként Markó Bélát elnök úrat válaszul: „Nem tolerálom az intoleránsakat!” – mondta a klasszikus egyik SZKT-n, válaszolva Eckstein egyik számonkérő beszólására. Ott voltam, élőben hallottam. Dilemmában valójában csak a nemzeti oldal „liberálisai” vannak a kérdésben (tudom, ti is mind liberálisak vagytok – ez is megérne egy vitát), ők is elsősorban magyar nyelvkörnyezetben, hisz ha egy kicsit nyugatabbra nézünk nemcsak bal és liberális oldalon, de jobboldalon is kevés az a párt aki demokratikus, koalícióképes erőnek tekinti a szélsőjobbot. Sőt.
A szélsőjobb elleni „szektás” „társadalompedagógus” kommunikáció nyírta ki az SZDSZ-t – üzeni, és mi is ezen a tévúton haladunk. Nem hinném, hogy ez volt a fő ok. Az SZDSZ harakirijéről sokan és sokat írtak és mondtak, több beszélgetést hallgattam magam is végig a kérdésről. Az SZDSZ két legnagyobb tévedései mások voltak. Az első és legnagyobb az volt, hogy kiálltak egy hitelét vesztett MSZP mellett, egy hitelét vesztett Gyurcsány mellett. A második legnagyobb talán az volt, hogy elfordultak a nép mindennapi problémáinak nagy részétől, kisebbségvédelmi párttá váltak, akkor mikor a szavazótáboruk többnyire nem volt kisebbségi, sem etnikai, sem szexuális, sem másmilyen. Az SZDSZ szavazóinak természetesen nem volt gondja a kisebbségek melletti kiállással, de szerettek volna mást is hallani. Mondjuk éppen gazdasági és politikai válság volt, elég szar volt már a pesti értelmiséginek is az élete, erre meg rájött Őszöd. Aztán meg a pártot jó ideje szétfeszítette a személyi ellentétek tömkelege. Amint bajba kerültek, egyhamar ugrottak is a sűlyedő hajóról a belső harcokban vesztesek. Széthúllot, mert nem volt már közös érdek.
De ne menjünk bele az SZDSZ öngyilkosságába, mert itt most nem ez a téma. Itt a Szabadelvű Körről van szó, amelyben állítólag Egyed Péter egyedül érzi magát. Jó lenne talán őt is megkérdezni erről, nekem ez nem tűnt fel egyetlen elnökségi ülésen vagy más beszélgetésen sem. Egyeddel nagyon jókat tudunk beszélgetni, kacagni. Hihetetlen vagány ember. Kevés ilyen vagány van pl. az EMNT-ben. A divide et impera itt nem fog működni.
Itt látszólag mással van elsődlegesen baja Bakk Miklósnak. Azzal, hogy „kulturkampfos homokozós” fiatalok “tologatják még nagyobb bajba” az amúgy is SZDSZ mintán elveszejtett Szabadelvű Kört. Konkrétan elsődlegesen velem van baja, a „bornírt egyházellenességemmel” vagy az „osztályharcos reminiszcenciájú történelemértelmezéssel”. A másik 4 bloggoló “homokozósról” nem ír, pedig egyre jobban volna oka rá, mert lassan leköröznek engem is 
Kedves Miklós,
Először is egyházellenességemet nem tagadom, nem is szégyellem. Az egyházakat, néhány kevés pozitív hatásuktól eltekintve, költségvetési feketelyukaknak tartom, a modernizáció fékeinek, a politikai korrupció társainak, a tudományos racionalitás és a szexuális liberalizmus tökfejű ellenségeinek, az ortodoxokat a románok, a magyar egyházakat az erdélyi magyarok hatalommániás, a tekintélyelvű múltat konzerválni próbáló szervezeteinek. A magyar állami iskolák jelenlegi meghurcoltatása meg egyenesen perverz egy magát „nemzetmegtartónak” nevező intézménytől. Igen, ezt lehet majd idézni nyugodtan. Tessék kikopizni.
Hogy mi „osztályharcos” és a mi a „helyes látószög” a történelemértelmezésben azt hadd ne jelentse ki egyikünk sem ennyire felsőbbrendűen, hisz arról még a történészek berkeiben is hatalmas viták zajlanak, különösen olyan kényes kérdések mentén mint a Trianon tragédiájához vezető út, vagy az arisztokrata elit szerepe 1867-1947 között. Mellékesen az általad belinkelt cikket egy ismert magyarországi és egy népszerű szlovákiai magyar portál is lehozta, tömérdek pozitív visszajelzést kaptam itthonról, Magyarországról, még Brüsszelből is. Persze szövege nem igazán hasonlít a Magyar Összetartozás emléknapot iktató törvény szövegével. Hát istenem, van ilyen. Elég durva is lenne, ha mindenki ugyanazt mondaná a politikában. Volt már ilyen, nem is olyan rég, úgy 20 éve.
Szerintem neked valójában két másik dologgal van igazából bajod. Az egyik az, hogy a Szabadelvű Kör hivatalos vagy nem hivatalos kommunikációját nem a jobboldali liberalizmus határozza meg, hanem sokkal inkább a baloldali, szociálliberalizmus. Biztosan te magad is liberálisnak érzed magad, ahogy az EMNT-ben még nagyon sokan nyílvánítják magukat annak (jó kérdés, hogy melyik századi liberalizmusról beszéltek). Csakhogy a te értelmezésedben a liberalizmus nem az a csúnya balos amit itt pofátlanul gyakorolunk, hanem mondjuk olyan mint amit a Fidesz gyakorol. Tegyük hozzá: most. Mert a valóban liberális időkben a Fidesztől sem volt idegen például az antiklerikalizmus sem.
A jobboldali és baloldali liberálisok harca minden liberális párton belül ott van, maga az ALDE is sok belső konfliktust elszenved emiatt. De együtt maradnak. Egy-egy SZK-n belüli vitán is, (ahogy pl. az általad követett levelezőlistán is láthattad), előjönnek ezek a belső nézeteltérések, de bármennyire is akarsz minket ketté vagy többfele osztani, együtt vagyunk, együtt maradunk.
Nos, homokozós, kulturfampfos liberálisként üzenem Neked (így nyilvánosan, ahogy te is nekem), hogy a balos liberalizmuson elgondolkodni nem kell, mert azzal az égvilágon semmi probléma sincsen. Európa tele van sikeres szociálliberális pártokkal, amelyek nemhogy csökkennének, hanem nőnek. Igen, nem ritkán ők is antiklerikálisok, szélsőjobb-ellenesek, tudománypártiak, racionalisták, “buziznak” meg “drogoznak” is, jap. Azért mert az erdélyi nemzetiek fejébe egyszerűen nem fér bele, hogy ilyesmi az itthoni sáros pocsolyába is elfér, sőt sokak által szimpatizált, nem jelenti azt, hogy nincs legitimitása, akár jövője. Itt vagyunk, ilyenek vagyunk, egyre többen vagyunk, egyre többen írunk. Get used to it. Most, hogy általános nemzeti orgazmus van a magyar politikában, még többet fogunk írni és mondani, mert még nagyobb szükség van ránk.
Másfelől meg (és ez valójában a másik gondod) nem a Szabadelvű Körön kell elverni a port azért mert sem a Reform Tömörülés, sem később az EMNT nem volt képes oda terelni az RMDSZ-t ahová ti akartátok. Nem a Szabadelvű Kör feladata megvívni a ti elvesztett harcaitokat. A Szabadelvű Körnek más dolgok fájtak, más dolgok fájnak, és valószínűleg ezután is más dolgok fognak fájni mint az időközben nemhogy „takaréklángra került”, hanem a Fidesz színeváltozása mentén nyíltan átigazolt volt tagoknak.
Intő jel a Híd-Most tegnapi sikere mindazoknak akik azt hiszik, hogy az erdélyi magyar szavazópolgár is a végtelenségig tartható a beporosodott nacionalista politikában. Ez a helyzet. Ezen meg nektek kellene elgondolkodnotok.
Maradok tisztelettel.
