2010 semmilyen szempontból nem lesz egy szokványos év. A költségvetési megszorítások csak erősödni fognak, a szociális feszültségek csak nőni, a gazdasági szféra adósághajhászata felgyorsulni. De nemcsak gazdasági területen lesz ez az év különleges, hanem a politikában is.

Reformok jönnek, nagyon fontos közjogi reformok. Hihetetlenül fontos az, hogy most kormányon lehetünk, ezekbe hangsúlyosan beleszólhatunk. Ez most hús-vérre megy, és évtízedekre eldöntheti az erdélyi magyarság helyzetét. Nem mindegy, hogy milyen irányba. Lássuk melyek a stratégiailag legfontosabb nemzetpolitikai kérdések:

1. Alkotmányreform – Parlament. Traian Băsescu keresztülvitte a parlamentet csökkentő referendumát. Bár az eredmény jogilag nem kötelezi a törvényhozást, politikailag elkerülhetetlen a véghezvitele. A nagy kérdés számunkra természetesen az, hogy mi ebből hogy jövünk ki. Örülni nem lehet annak, hogy egykamarássá válik a parlament, hisz így az általunk óhajtott régiók kamarája egyelőre nem jöhet létre. A létszámcsökkentéssel önmagában nincs baj, bár itt sem mindegy, hogy ez hogyan történik. Itt jutunk el a második kulcskérdéshez:

2. Választási rendszer reformja. Azzal, hogy az Alkotmányban átíródnak a parlament méretéről szoló rendelkezések, elkerülhetetlenül el kell fogadni egy új választási törvényt is. Itt két hatalmas veszéllyel állunk szembe. Az első a Traian Băsescu által óhajtott egy, vagy ha kell kétfordulós, a nyerő visz mindent egyéni választókerületes rendszer bevezetése. Ez, amely nagyjából ugyanaz, mint a jelenlegi polgármesterválasztás rendszere, magyar parlamenti képviselet nélkül hagyná Arad, Brassó, Máramaros megyéket, nagy valószínűséggel Kolozs megyét is, és súlyos veszteségeink lennének Bihar, Szatmár és Maros megyében. Ezzel a rendszerrel, az RMDSZ aránya a parlamentben lecsökkene 3% körülre, amivel már nem igen tudna labdába rugni. Kulcsfontosságú tehát, hogy megmaradjon az arányos képviselet jelenlegi rendszere, még akkor is ha néha abszurd helyzeteket teremt a 2-ik, 3-ik köri visszaosztás. Számunkra ez az egyetlen megoldás, amely garantálja a méretünkkel arányos képviseletünk.

A második nagy veszély a választói kerületek újrarajzolása. A szenátusi kerületek felejtsük el, hisz azok megszünnének. A képviselői kerületeket azonban méretileg növelni kell, hisz a Képviselőház tagjait jelenleg 323 kerületből választják. Ha ezt lefaragjuk 300-ra, néhány kerületet meg kell szüntetni, a többit meg arányosan meg kell növelni. Nagyon nehezen sikerült a 2008-as választási reform alkalmával olyan kerületeket faragni a vegyes lakosságú megyékben, amelyek többé-kevésbé követik az etnikai határokat, így a 2 székely megyén kívűl is vannak befutó vagy szinte biztosan befutó kerületek. Ezeket lehet most jóindulatúan és rosszindulatúan is növelni, a magyarok etnikai arányát rontani vagy néhol akár javítani. Ha megmaradna az arányos visszaosztási rendszer, akkor még a rosszindulatú módosításokkal is a képviselőink száma megmaradhat. Igaz, még kevésbé lehetne majd kiszámítani, hogy ki jut be a vegyes lakosságú megyékből. Ha egy ilyen kerülethatár-változtatásra még rájön a Băsescu féle az erőssebik visz mindent rendszer, az végképp katasztrofának számít a magyar parlamenti képviselet szempontjából. A választási reform területén az egyetlen biztos szövetségesünk a PNL, akit ugyancsak hatalmas veszteségek érhetnek abban az esetben, ha kivevődik az arányos képviseleti rendszer. Nagy feladat lesz ezt megvédeni a PD-L-vel, a PSD-vel és az elnökkel szemben is. Lehetséges kompromisszum lenne egy olyan rendszer (ha már fenntarthatatlan a két nagy párt nyomása) ahol a magyarságnak automatikusan biztosítanák valamilyen garantált korrekciós formában az etnikai arányának megfelelő képviseletet, az arányosság elve felszámolása mellett is.

3. Alkotmányreform – Minden más. Politikai szokásjoggá vált, hogy amikor alkotmányt reformálunk, mert valamilyen ügyek miatt elkerülhetetlen, egyúttal megnézünk minden olyan cikkelyt, amit esetleg még módosítani lehetne/kellene, hogy ugyanazt a hullámot, ugyanazt a referendumot kihasználva lezavarjunk minden mást, ami update-re szorul. Biztos vagyok benne, hogy a felállítandó alkotmánymódosító bizottság egy teljes átfésülést hoz az alkotmánynak, és ott nemcsak a parlament kérdésében, hanem egyúttal az elnöki hatáskör kérdésében- olyan kérdésekben, amelyek az utóbbi évek patthelyzetei miatt meg kell oldalni- és bármilyen más felmerülő kérdésben is javaslatokat fog előterjeszteni (érdemes megnézni az elnöki bizottság jelentését). Itt tehát a nagy lehetőség egyébb, általunk fontosnak tartott, alkotmánymódosítások becsempészésére, legyen az az 1. cikkely nemzetállam megfogalmazása, kisebbségi jogok, decentralizáció, vagy akár regionális átszervezés.

4. Regionális átszervezés. Ebben a pontban elviekben úgy tűnik a PD-L és mi egy oldalon vagyunk. Nehéz megmondani, hogy az Európai Néppárt pro-regionalizáció álláspontja miatt, vagy talán azért, mert a PD-L elsősorban egy erdélyi párt, vagy talán egyszerűen helyi klán-érdekek miatt, de a demokrata-liberálisok soha nem zárkoztak el a régiók erősítésétől, akár átalakításától, közigazgatási hatáskörökkel való felruházásától. Maga Băsescu elnök is a decentralizáció elkötelezett harcosa. A kérdés tehát csupán megint az, hogy pontosan hogyan és mit fognak átalakítani. A céljaink közismertek: 1. Régiók átrajzolása, lehetőleg egy 3 megyés székelyföldi és egy 3-4 megyés partiumi régióval (lásd Csutak terv), 2. A régiók valós hatáskörökkel való felruházása akár regionális parlamentek és kormányok felállítása által 3. Regionális szimbólumok és identitás hivatalosítása, elismerése, turisztika és egyébb úton való promoválása. Itt újra cseppett sem mindegy, hogy éppen ott vagyunk a kormányban vagy sem, amikor a kormány javaslata készül.

5. Kulturális autonómia. A kisebbségi törvénynek végre van reális esélye átmenni. Ez a koalicióra lépés egyik alapfeltétele volt. Itt megint arra kell vigyáznunk, hogy az lehetőleg úgy menjen át, ahogy beterjesztettük. A kisebbségi törvény első fejezete összefoglalja az eddig különböző szaktörvényekbe szétszórt kisebbségi jogokat. Ezzekel baj nem lesz. Az új jogosítványokat a második rész hozza, amely konkrét hatásköröket ad a kisebbségeknek saját oktatási és kulturális intézményeik felügyeletében (program meghatározás, vezetőség, finanszírozás, stb). Itt minden bizonnyal cirkuszra lehet várni nemcsak az ellenzék (PSD) soraiból, hanem a nacionalistább demokrata-liberálisok soraiból is, hisz a kisebbségi törvény ezen része nem több s nem kevesebb, mint reális kulturális autonómia. Ellenpólusként támogatást szolgál a kisebbségek frakciójának a kormánytámogatása és a PNL várható semlegessége vagy akár pozitív hozzállása.

6. Decentralizáció. A fentiekkel összefügg, de önmagában is törvénymódosítási hullámot jelent a Boc-kormány által már elkezdett decentralizáció. Egyre több helyi érdekeltségű intézmény kerül(het) megyei és városi hatáskörbe, legyen az iskola, korház, múzeum, színház, stb. Ez egy kettős élű játék. Hisz míg olyan megyékbe, ahol többségben vagyunk, vagy nagyon erőssek (HR, CV, MS, SM) ezen intézmények helyi koordináció alá kerülése előnyös lehet számunkra, másfelől azokban a megyékben, ahol gyengébbek, vagy szorványban vagyunk, ott nem kis feladat lesz ellenálni a helyi román politikai többségek esetleges rosszindulatú átszervezési törekvéseinek. Itt is nagyon sokat segítene egy törvényi védelem, elsősorban a kulturális autonómia keretei. Etnikai vonatkozásoktól mentesen is, a decentralizáció elemi érdekünk, hisz minél több dolog dől el a megyékben vagy helyi szinten annál biztosabb, hogy állandósággal befolyásolhatjuk azt.

7. Magyar intézményvezetők visszakerülése. Elsősorban helyi érdekérvényesítés miatt kulcsfontosságú, hogy megyei szinten minél több dekoncentrált intézménybe kerüljenek vissza az embereink valamilyen vezetői tisztségbe. 2009 megmutatta, hogy milyen az amikor nincs vezetőnk egy tanfelügyelőségen, egy prefektúrán, egy mezőgazdasági ügynökségben. Erről azok tudnának a legtöbbet mesélni, akik ezeken a területeken dolgoznak.

A fenti hét téma több vonalon összefügg egymással. Egymást befolyásolják, néhol feltételezik. Nehéz tárgyalások, nehéz kompromisszumok elé nézünk. A Băsescu-Boc páros láthatóan elég stabil parlamenti többséget élvezve egy teljes strukturális reform-lavinát fog elindítani. Ezek közül már átment az egységes bérezés reformja, folyamatban van nyugdíjrendszer reformja, egyelőre megtorpant, de minden valószínűséggel folytatódni fog az oktatás reformja. Mindazokon a gazdasági, szociális, szakterületi  átalakításokon túl, amelyek mint román állampolgároknak, nekünk is nagyon fontosak, különösen nem mindegy, hogy hogyan alakulnak a dolgok a fent említett 7 nemzetpolitikailag kulcsfontosságú területen.

Nos ezekért valóban fontos, hogy most kormányon legyünk. Elemi érdekünk, hogy ezekben az alkotmányos és sarkalatos törvényi átalakulásokban belevigyük a saját érdekeinket. Ez most tényleg nem kampányszöveg. Ott kell lenni.

Egyúttal boldog új évet kívánok minden olvasómnak! Legyetek még boldogabbak és még sikeresebbek 2010-ben!